Az etikettről sokaknak felesleges szabályok és kényszerű, formális magatartási normák kuszasága ugrik be, pedig alapvetően arról van itt szó, hogy úgy éljünk együtt embertársainkkal, hogy ne zavarjuk őket.
A gyerekek egész nap futkároznak, ugrabugrálnak, a talaj ráadásul nedves, természetes, hogy előfordulnak balesetek. A szülők általában csak legyintenek rá, amivel nem is lenne baj az utcán. A vízbe azonban belemosódik a vér és egyéb szennyeződés, aminek következményei lehetnek. Legjobb esetben csak vörös szem. A tény, miszerint az ember szeme a klórtól pirosodik be, csak féligazság. Ezt az okozza, hogy a klór reakcióba lép a vízbe mosódó izzadtsággal, vizelettel és egyéb szennyeződésekkel. A strandon és a vízparton kiemelten fontos a higiénia, ezt nem is kell magyarázni.
Unalomig ismerjük a medencék körül elhelyezett figyelmeztető táblákat: fürdés előtt a zuhanyzás és a lábmosó használata kötelező. Mégis sokan akrobatikusokat megszégyenítő mozdulatokkal kerülik ki a lábmosót, a zuhanyzót már pillantásra sem méltatják. Pedig ez a pár perces művelet meggátolná, hogy a port, füvet, izzadságunkat és egyéb ránk tapadt koszt „közkinccsé tegyük” a medencében.
A gyereknek az a dolga, hogy eleven legyen. A szülőnek viszont az, hogy szemmel tartsa csemetéjét. A futkározó gyerekek épp a mi törölközőnkön rohantak keresztül koszos lábbal, és véletlenül épp az arcunkba lőttek a vizipisztollyal. Ismerős ugye? Ilyenkor az ember bosszankodva hagyja annyiban a dolgot, mert senki nem akarja más gyerekét nevelni. Ez a szülő feladata lenne, aki ilyenkor általában jó pár méterre elmerülten társalog valakivel és ügyet sem vet a gyerekre.
Folyton visszatérő és sokak által vitatott kérdés, hogy fel kell-e öltözni az evéshez. Nos, illik. Ha csak egy cső kukoricát, vagy valami nassolnivalót fogyasztunk el a saját plédünkön, valószínűleg senki nem fog ránk csúnyán nézni, az éttermekhez azonban csavarjunk magunkra legalább egy törölközőt, de még jobb, ha arra az egy órára felöltözünk.
Egy erősebb hétvégi napon már reggel kilenckor vadászni kell a helyek után. A tömeget és a hangzavart sajnos el kell viselni, de azért nem kell mindent tűrni. Az egymást túlkiabáló és harsányan röhögő társaság és a saját zenéjét telefonról, vagy Isten ments, hangfalról bömböltető egyént tessék csak nyugodtan jobb belátásra bírni.
Ejtsünk még szót a kikandikáló szőrzetről, hiányos öltözetről, egymást felfaló párról a gyermekmedencében (igen, sajnos volt már rá példa) és a tamponzsinórról. Ezek mind olyan dolgok, amiket köszöni szépen, senki nem akar testközelből megcsodálni. Ne csináljuk.
A térségünk legfőbb turisztikai vonzerejét jelentő fürdők nyaranta nemzetiségek, kultúrák és generációk találkozóhelyeivé válnak, ahol felértékelődik az írott és íratlan szabályok betartásának jelentősége. Igyekezzünk ezt szem előtt tartani.
