A Kanári-szigetek lakosai biztosan gyakran áldják a szigetcsoport klímáját: egész évben langyos az idő, nincsenek szélsőséges időjárási viszonyok és szúnyogok sem. Kell ennél több? Mivel úgy gondoltuk, túrázáshoz nem ideális a kánikula, napon aszalódni meg ithon is tudunk, tökéletes választás lesz. Valóban, az idő végig kellemes meleg volt, a nap nem égetett, éjszaka pedig csak annyira hűlt le a levegő, hogy egy pulcsival orvosolható legyen.
A sziget csodálatosan szép és nem csak a tájban gyönyörködhetünk, hanem az időjárásban is! A naplemente az eget és az óceánt is vörösre festi, ha vihar közeleg, akkor a vastag felhők mögött hol eltűnnek, hol újra felbukkannak a hegycsúcsok.
Mégsem volt fenékig tejfel a nyaralás. Az első csalódás már a reptérre érkezésünk pillanatában ért minket. Akár baljós előjelnek is vehettük volna. A csomag, amit foglaltunk büszkén hirdette, hogy a hotelünk a repülőtértől 5 percre található. Igen ám, de azt következetesen nem írták le, hogy Tenerifének két repülőtere van és hogy minket pont a másikon fog letenni a gép, ami túlzás nélkül a sziget másik felén van. Így hát nyaralásunk egy másfél órás buszúttal kezdődött.
A második csalódás a hotel kosztja volt. Jobb esetben csak íztelen ételeket ettünk, rosszabb esetben éhesek maradtunk. A hatalmas szálloda rengeteg embert szolgál ki, érthetően nem egy meghitt, élőzenés vacsorára számítottunk, na de nem is mirelit ételekre és zacskós levesre. A személyzet sem volt a helyzet magaslatán, de minden tőlük telhetőt megtettek, ezt nem vitatom.
Számomra nem a bár, az úszómedence vagy a konditerem volt a legmeggyőzőbb a hotelben, hanem az, hogy minden folyosón könyves polc állt és nem csak spanyol, hanem német, angol és holland nyelvú könyveket is találtunk! Egyszerű a szabály: ha elveszel egy könyvet, hagyj ott helyette egy másikat.
A Porta de la Cruz igazi turista-paradicsom, a part közelében minden a vendégek kényét-kedvét szolgálja, az éttermek táblái is németül hirdetik a napi menüt, mert hogy a sziget szezonban megtelik német nyugdíjasokkal. Megérkezésünkkor angolul jeleztük a hölgynek, hogy mit szeretnénk, aki aggodalmas arccal hallgatott minket, majd bátortanaul megkérdezte, hogy nem válthatnánk-e németre. Máshol ugyanez volt a helyzet, németül szinte folyékonyan beszélnek, angolul akadozva.
Nos, a szigetet ellepő nyugdíjasok nem azok, akik kikapcsolódni jönnek. Arrogánsak és képesek félrelökni a másikat a büféasztalnál azért, hogy fél perccel előbb pakolhassák meg a tányérjukat. Nekünk is okoztak pár kellemetlen percet, amikor megpróbáltak elénk tolakodni a sorban,vagy elhappolni előlünk az idegenvezetőt csupán azon a jogon, hogy ők az idősebbek…
A Loro Park Tenerife egyik legnagyobb látványossága, egzotikus állatok és növények garmadájában gyönyörködhetünk és itt található Európa legnagyobb delfináriuma. A park bejárása jó pár órát igénybe vesz, de megéri!
Programötlet híján egy nap sétálni indultunk és milyen jól tettük! Amint kiértünk a turisták által uralt anyagias és személytelen területről a sziget egy másik arcát mutatta. Volt szerencsénk az igazi Teneriféhez, kanyargós és zegzugos utcákhoz, csodálatos domboldalakhoz és mediterrán házacskákhoz.
Háttérben a még mindig aktív Teide-vulkán havas csúcsa
Aki a távoli szigetet fehérhomokos óceánparttal képzeli el, azt meglepetés fogja érni: a homok fekete és gyönyörű! Először nem értettük, miért van minden szálloda udvarán medence, ha egyszer ott az óceán! Aztán rájöttünk, hogy az bizony nem fürdésre való! Felfoghatatlanul nagy, a hullámok méterekre is felcsapnak, amikor megtörnek. A hangját pedig úgy kell elképzelni, mint egy robbanást.
Tenerife közlekedéséről csupa jó tapasztalattal tudok szolgálni, a városokat összekötő sztrádák tükörsimák, a buszok pontosak, a sofőrök és az információs pult dolgozói segítőkészek.
Nem tudom, hogy az óceán közelsége, a tiszta levegő, vagy a mesebeli táj teszi-e de a lakosok nyugodtak, derűsek, türelmesek és láthatóan élvezik az életet. Csak ki kell merészkednünk a turista-zónából, hogy mindezt saját szemünkkel láthassuk!
