Virginia Raggi római főpolgármester a jövő héten jelenti be hivatalosan, miként döntött az olasz főváros a 2024-es nyári olimpiai játékok megrendezésének pályázatáról, de nemet fog mondani - szemlézi a Corriere della Sera olasz napilap szombati cikkét az mti.
Az újság értesülései szerint a döntést Beppe Grillo, a római főpolgármester mögött álló 5 Csillag Mozgalom (M5S) ellenzéki párt vezére hozta meg. Beppe Grillo korábban már hangoztatta, hogy Róma "nem kér az olimpiából". A római főpolgármesteri hivatalból kiszivárgott hírek szerint is Virginia Raggi nemet fog mondani, és a bejelentést egy olyan félkész római sportlétesítményben teszi majd, amelynek befejezése évek óta várat magára.
Virginia Raggi kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy az anyagi gondok által és korrupciós-közigazgatási botrányoktól sújtott olasz fővárosban nem tartja céleszerűnek olimpiai játékok rendezését. A rendezést ugyanakkor a Matteo Renzi vezette olasz kormány és Giovanni Malago az olasz olimpiai bizottság (CONI) is erősen támogatja. A CONI elnöke többször figyelmeztette Virginia Raggit, hogy az esetleges visszalépés esetén, Róma és Olaszország akár "harminc vagy talán ötven évre" is eleshet egy következő olimpia megrendezésének lehetőségétől. A háttérben a Matteo Renzi és az M5S közötti belpolitikai küzdelem áll: a kormányváltásra készülő ellenzéki mozgalom nem kívánja támogatni a miniszterelnököt az olimpiai játékok terén sem.
Hamburg már egy éve kiszállt a versenyből: ott népszavazás döntött a kérdésről, a szavazók 51,6 százaléka mondott nemet a rendezésre.
Arról pedig nem is beszéltünk még, hogy eredetileg Boston lett volna az amerikaiak jelöltje, de a város polgármestere attól félve, hogy a költségek jelentősen meghaladják majd az előre tervezettet, inkább átpasszolta a lehetőséget Los Angelesnek.
A budapesti olimpiai központ látványterve
Nem véletlen, hogy az esélyes városok valósággal menekülnek az olimpia rendezése elől: az ezredforduló óta a nyári játékok inkább problémákat generáltak, mintsem hasznot hoztak volna a rendező országoknak. A presztízsértéke persze óriási az eseménynek, és való igaz, hogy az egész világ figyelme a vendéglátó város felé fordul, de a reflektorfény nemcsak a vidáman integető sportvezetőket mutatja meg, hanem rávilágít a problémákra is. A 2004-es athéni helyszínek szétrohadtak, a 2008-as pekingi játékokból jószerivel csak az ikonikus Madárfészek stadion és a Buborék uszoda maradt meg, Brazília pedig már az idei megnyitó előtt belerokkant a szervezésbe (persze a súlyos gazdasági-belpolitikai válság az ötkarikás esemény nélkül is kipattant volna, de a rendezésre elszórt dollármilliárdok jelentősen hozzájárultak a helyzet eszkalálódásához.)
Nyilván örülnék neki, ha Magyarország olimpiát rendezne, és még jobban örülnék neki, ha Veszprém és a Balaton is részese lehetne a történetnek, de közben érdemes észrevenni, hogy Budapest szembe úszik az árral, és olyasmiért küzd, amit a vetélytársai kényelmetlenül tologatnak egymás orra alá, hogy a torta tetején égő, feltűnően petárdára hasonlító gyertya lehetőleg a másik arcába robbanjon.
Pedig a legnagyobb kihívás nem is az olimpia megrendezése lesz, hanem a magyar sport újraélesztése.
Mert nagy bajban vagyunk, erre leginkább a Hosszú Katinka vs. úszószövetség vita mutatott rá. Magyarországnak ugyanis évszázados hagyományai vannak a sport terén, és még mindig a huszadik század második felében elért sikereink receptjéből főzünk - a sport világa azonban átalakult, professzionalizálódott, és az amerikai rendszerben gondolkozó és dolgozó Hosszú sikerei bizonyítják, hogy a szocializmusból megörökölt szervezeti struktúrát és munkamódszereket ki kellene dobni a kukába, és új alapokra kellene helyezni a munkát - ezt szinte mindegyik szövetségben meg kellene lépni.
Ez sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy ki rendezi a 2024-es nyári játékokat. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a budapesti olimpia a magyar sport temetési ceremóniája lesz, vagy az újjászületés ünnepe.