Medgyaszay István nem volt az a kifejezett csapatjátékos. Kifejezetten magányos típus volt, aki az épülettervek elkészítése mellett a konkrét kivitelezési munkálatokról is szívesebben gondoskodott saját maga. Mindezt azonban nem felróni szándékozik neki az utókor, sokkal inkább elismeri alkotói nagyságát.
Potzner Ferenc
Bár nem szerzett akkora hírnevet, mint Ybl Miklós, egyéni útkeresésével és műszaki-szerkezeti újításaival kítűnik kortársai közül, noha a kibontakozó szocializmus idején megtűrt figura lett. Mégis számos épület viseli magán a kézjegyét – például Balatonalmádiban a Szent Imre plébániatemplom, a miskolci és az egykori nagykanizsai színház, nálunk a Laczkó Dezső Múzeum és a Petőfi Színház, valamint a Soproni Petőfi Színház –, s neki köszönhetjük azt is, hogy több, a szocializmusból ránk hagyományozódott lakóépület láttán nem az unalmas és szürke jelzők jutnak eszünkbe.
Medgyaszayt mindig is az innováció és az előremutató megoldások érdekelték, amit igyekezett sajátosan magyar formákra szabni. Ennek legékesebb példája a Veszprémi Petőfi Színház.
Válogatás Medgyaszay munkáiból
A „Színházpártoló Egyesület” felkérésére készített épület terveit már 1907-ben véglegesítette az építész, nem máshol, mint Párizsban. Itt tartózkodott ugyanis a kor vasbeton technikákban jártas géniusza, Francois Hennebique, akinél huzamosabb időt eltöltött, hogy tanulmányozza a vassal erősített beton tulajdonságait, majd egy évvel később felépítse a világ első vasbeton színházépületetét.
Érdekesség, hogy a hivatalos források e címen az 1911-13 között épült párizsi Champs-Elysée színházat említik, pedig a dátumok magukért beszélnek, s előbbi csak példát vehetett a veszprémi teátrumról. Ezt támasztja alá a tény is, hogy 1908-ban a Bécsben megtartott VIII. Nemzetközi Építészeti Kongresszuson Medgyaszay a vasbetonról, mint a 20. század új építőanyagáról beszélve a Petőfi Színházról készült képekkel illusztrálta mondanivalóját.
Medgyaszay ezzel valóban egy korszakalkotó remekművet hozott létre: a vasbeton szerkezetnek köszönhetően az épület sokkal ellenállóbb lett az idő vasfogával és a környezeti hatásokkal szemben, ezzel együtt pedig a tűzeseteket is minimalizálni tudta. Emellett itt szabadalmaztatta először a színházi ajtózárat és a foglalat nélküli izzólámpát is.
A praktikum ugyanakkor nem ment a külcsín rovására: Medgyaszay mumkáiban mindig is a modern szerkezetek és a népi művészet, a jellegzetes magyar motívumok ötvözésére törekedett, s mivel nagy híve volt a gótikának, annak stílusjegyei köszönnek vissza az ablakok kialakításán.
A színház iránti elköteleződését sejteti, hogy a ’80-as éveket megelőzően, amikor a színházat teljes mértékben felújították, eredetileg két bejárattal is büszkélkedhetett az épület: az egyik az Óvári Ferenc utca felől nyílt, közvetlenül a Nagy Sándor-féle üvegablak mellett, míg a másik oldalon, a park felől is meg lehetett közelíteni az épületet, ahol korábban egy elegánsan kialakított terasz kapcsolta össze a színházat a később lebontott Korona Szállóval.
Ez a megoldás nemcsak sokkal illusztrisabbá varázsolta a teátrum épületét, de egyben újítónak is számított a korban, s mindamellett valószínűleg a társasági élet szempontjából is központibb helyszínné emelte a színházat. Medgyaszay minden szempontból minőségi és előremutató színházat hozott létre, ami után cseppet sem meglepő, hogy a társulata ma az eredeti tervek szerint kívánja rekonstruálni az épületet.
