A legtöbben –főleg az egyetemisták és azok hozzátartozói – egyetértenek abban, hogy egyetemistának lenni életérzés. Az évnyitókon az egyetem vezetősége arról beszél, hogy egyetemistának lenni kiváltság és egyben felelősség is. Hiszen Te vagy a jövő értelmiségije. Te. Aki hajnali négykor a fél karodat adnád egy hamburgerért Tamás Bátya Kunyhójában, mert a pénzedet már a buli első húsz percében elittad. Te, aki lemész alsógatyában és bőrmellényben a kisboltba három kifliért, mert a fogadás az fogadás! Te aki néhány buli után csak annyit bírsz mondani: „Ne beszéljünk a tegnapról.”
De ezek mind hozzátartoznak az egyetemista léthez! Főleg az egyetemista léthez Veszprémben. VEN, Regatta, szakestek, KOLI7, szintvetélkedők (és a hajnali tűzriadók) és ez még csak pár program. Amikor a gyereked megkérdezi majd, milyenek voltak az egyetemi éveid, mosolyogva tudod azt mondani: „áá, nem fogjátok elhinni, mekkora ökör voltam!”.
A szakestek elmaradhatatlan kísérője, a krampampuli
Négykor feküdni, hétkor kelni. Amikor a tanár azt mondja, lehetetlen egy nap alatt megtanulni az anyagot, csak mosolyogni magadban és Anakint idézni a Star Wars III.ból: „Alábecsülöd az erőmet, Obi Wan”.
Amikor arra gondolsz, hogy beadandót kell írnod, kiselőadást csinálnod és a ZH-k is közelednek, inkább alszol egyet vagy nekiállsz filmet nézni. Másnap persze utálod magad emiatt. Gyakran mész úgy vizsgázni, hogy arra gondolsz: „Még egy nap kellett volna…”
Amikor hazautazol hétvégén, te és a gyomrod is megállapítjátok, hogy anya főztje verhetetlen! Amikor mész vissza a kollégiumba, a bőröndöd felét elfoglalják az ételes dobozok, amiket jól hátrapakolsz a hűtőben, hogy senki ne vegye észre. Pechedre így is kiszúrják a szemfüles szobatársaid és amikor az ÜRES és MOSATLAN edényt megtalálod a mosogatóban, éktelen haragra gerjedsz. Persze senki nem nyúlt a sütidhez, sőt nem is láttak semmit!
Sokadszorra is megpróbálod elmagyarázni otthon, hogy miként működik a kreditrendszer, mi az a tárgyekvivalencia, majd lemondóan sóhajtva csak annyit mondasz: „a lényeg, hogy idén végzek”.
Egyetemen tanulni szabadság! Főleg a középiskola után. Egy esti elhajlás után könnyen mondasz le a reggel nyolcas előadásról. Aztán a tízesről és a délutániról is. Kell a pihenés, nem igaz?
VEN van, volt, lesz!
Keddenként vodkanarancs a DC-ben, esetenként életed szerelmének keresése/megtalálása. Isteni hamburger és a legjobb rockzenék a Canyonban, verhetetlen velős pirítós a Sportban. Ott találkozunk, de azért iszunk, mielőtt inni mennénk! A Gesztibe felérve alig várjuk, hogy lecsússzon egy kevert. Nem tehetünk róla, olyan, mint a gumicukor! A vécében ketten már nem férnek el, az ajtó nem csukódik, de kit érdekel? Itt nem ez számít, hanem az, hogy egy sűrűbb estén mindenkivel összefuthatsz és olcsó a fröccs meg minden más.
Erről szól az egyetem bulis oldala. A szabadságról, az új kapcsolatokról, olykor a féktelenségről és a felelőtlenségről. Jó esetben az ember megtalálja az arany középutat a bulizás és a tanulás között, de néha nem árt, sőt kell is lazítani.
De ezt valaki már nálam korábban és szebben is elmondta! A te fejedben is cseng már, a "Minden nap ünnep, minden nap másnap?" :)
