Hoffmann Hanna az alpesi óriás műlesiklás 16 fős mezőnyében nem talált legyőzőre.
A balatonszőlősi diáklány kilenc éve húzta fel először a síbakancsot, versenyszerűen pedig három éve síel. Eleinte természetesen neki is meggyűlt a baja a sportág nehézségeivel, idővel azonban kirajzolódott, hogy érdemes komolyabb szinten művelnie. Kíváncsiak voltunk, hogy a vitorlázás, s a többi vízi sport fellegvárában miért pont a síléceket választja egy Balaton-parti lány.
– A családommal kezdtem síelni, majd lehetőségem volt több táborokban is részt venni, ahol két testnevelő tanárom – Csáki László és Nagy János – fedezte fel a bennem rejlő tehetséget. Ők küldtek el először a magyar bajnokságra, illetve a diákolimpiára is. Itt találkoztam a szombathelyi klubbal, akikkel a téli hétvégeken járunk edzeni Ausztriába. A hazai pályák nehézsége ugyanis nem alkalmas a versenysportra ¬– tudtuk meg a 15 esztendős hölgytől.
Hanna nem csak a téli sportok szenvedélyének hódol. Versenytáncol, fut, úszik, s mindent megtesz annak érdekében, hogy egész évben kiváló formában legyen. Sőt, mindezek mellett a tanulásra is jut elég ideje, így négyes-ötös eredményei vannak.
Az ifjú sportoló legnagyobb álma természetesen a téli olimpia, de vannak más tervei is arra az esetre, hogy ha nem a síelésből szeretne boldogulni.
– Szeretnék kijutni az olimpiára, de tisztában vagyok azzal, hogy erre reális esélyem akkor lett volna erre, ha sokkal előbb kezdem ezt a sportot. Jövő decemberben oktatói vizsgát fogok tenni, amivel megkeresem a síelésre valót. Felnőtt koromban viszont nem biztos, hogy meg tudnék élni ebből. Így vannak más jellegű terveim is. A műszaki pálya nagyon vonz, különösen foglalkoztat a belsőépítészet – vetítette előre elképzeléseit Hoffmann Hanna.