A tíz tablóból álló kiállítás november 4-ig tekinthető meg az egyetem B épületének aulájában. A képekből, hivatalos dokumentumokból álló tárlatnak interaktív jelleget kölcsönöz az ötvenhat kérdésből álló totó, amelyet számítógépen lehet kitölteni, illetve lehetőség nyílik belehallgatni a Szabad Veszprém Rádió korabeli adásaiba, valamint több budapesti forradalmi adásba.
Hatalmas öröm látni, hogy az akkori egyetemi polgárság is jelen van, mondta Felföldi Gábor, közművelődési titkár, aki a fiatal korosztályt sem mulasztotta el megszólítani.
„Miért fontos évről évre megemlékezni a szabadságharcról?” – tette fel a kérdést -„Azért, mert ’56-ban ugyanolyan egyetemista fiatalok léptek fel a kommunista diktatúra ellen és harcoltak a szabadságunkért, mint ti.”
Dr. Papp Sándor professzor emeritus történelmünk egyik legnagyobb tisztító viharának nevezte a szabadságharcot, amelynek világtörténelmi kisugárzása is párját ritkító. Emlék és egyben intelem.
Életünknek célt kijelölő történés, ugyanakkor nyugtalanító figyelmeztetés, mely arra szólítja a jelen emberét, hogy amíg zsarnokság, elnyomás és közöny van a világban, addig harcoljon.
Sebő József tanár, Brusznyai-kutató Felföldi Gáborhoz hasonlóan szintén örömét fejezte ki, hogy jelen vannak "a korszak koronatanúi”. Brusznyai Árpád hetedik osztályos korában első díjat nyert „A lélek túlvilági sorsa az Aeneis VI. fejeztében” című dolgozatával.
„Fellapozva Vergilius kötetét nem akartam elhinni, amit látok." Vergilius arról írt, hogy a boldogok ligetébe azok kerülnek, akik hazájukért halnak meg. A veszprémi forradalom későbbi mártírja félelmetes pontossággal sejtette meg saját sorsát.
Amikor megalakult a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács, hiteles emberre volt szükség, hogy az élére álljon. Brusznyai Árpád kiváló szónoki képességeivel, merészségével és végtelen hazaszeretetével hamar bizonyította, hogy ő a legalkalmasabb a szerepre. Mindvégig hű volt városához és önmagához is. Szerettei mindent megtettek azért, hogy meggyőzzék, mentse az életét, amíg lehet és utazzon el Nyugatra. A tanár válasza ez volt:
A süllyedő hajót a kapitány hagyja el utoljára.
Míg ő maga mindent megtett a szabadság ügyéért, a diákok kezébe nem volt hajlandó fegyvert adni, és egyszer azt mondta, arra a legbüszkébb, hogy elnöksége alatt egyetlen puskalövés sem dördült Veszprémben.
„Brusznyai Árpád a Himnuszt énekelve, megszentelt és igaz élettel a háta mögött ment az akasztófára” – hangzott el Sebő József zárógondolata.
A kiállítás megnyitóján zongorajátékkal közreműködött Kovács Benjámin egyetemi hallgató.