A laikusok kedvéért, mint amilyen én is vagyok: mi is pontosan a LEMangURIA?
Nevezhetjük szabad mozgásnak, szabad táncnak vagy lélektáncnak. A lényeg nem is a tánc, hanem a mozdulat. Egy emberről rengeteget elmond a mimikája, a gesztusai. Biztos te is megfigyelted már, hogy vannak berögződött mozdulataid. Ez a magyar nyelvben is gyönyörűen megjelenik: kikönyököl, derékba törik, vállára vesz. Az őszinte mozdulataink segítségével megismerhetjük mintáinkat, reakcióinkat, vagyis saját működésünket.
Kinek ajánlod ezt a fajta mozgásformát?
Ezt nehéz egyértelműen megválaszolni. Minden ember más problémákkal küzd, és másképp látja a dolgokat. Ebből következik, hogy egy foglalkozás nem mindenkiben ugyanazokat a folyamatokat indítja el. A tapasztalat azt mutatja, hogy abban segít, amire használni akarod. Ez lehet stressz oldás, önismeret, készségfejlesztés vagy csak egy tánc, ahol kikapcsolódhatsz. Minél jobban belemélyedsz, annál több oldalát fedezed fel. Csak úgy, mint önmagadnak! A csoportunk is teljesen különböző személyiségekből áll. Valaki könnyen feloldódik, míg másnak idő kell. Valaki igényli az érintést, valaki behunyja a szemét, mert így nem másokra figyel, csak magára, valakinek pedig folynak a könnyei, de persze olyan is van, mikor valami felismerés által nevetésben törünk ki.
Mindenkiben elindít valamit?
Igen, ugyanúgy, mint ahogy ránézel egy képre, az is kivált benned valamit. Így vagyunk összerakva. Viszont nem jó minden technika mindenkinek. Találkoztam olyannal, aki egy alkalom után azt mondta, ez nem az ő világa és olyannal is, aki eljött egy foglalkozásra, majd fél év múlva ismét. Rajta láttam, hogy jót tesz neki, de azt is, hogy időre volt szüksége. Azt tudom tanácsolni, hogy ha valaki hall a LEMangURIA-ról és kedvet kap hozzá, megmozdul benne valami, akkor jöjjön el, nézzen meg egy órát. Kötöttségek nélkül.
Hogyan kell elképzelni egy alkalmat?
Mindig máshogy, ugyanis nincs koreográfia. A bemelegítés, ráhangolódás, illetve az úgynevezett „megosztó kör” a végén állandó elemei a foglalkozásnak, de ami ezek között történik, az teljesen spontán. A zenéhez általában feladatok társulnak. Néha meg kell táncolni egy ritmust, máskor egy mag szárba szökkenését, de akár a rendrakást is megtáncolhatjuk! Ám még ez sincs kőbe vésve. Előfordul, hogy valaki őrlődik valamin, esetleg feltör benne egy régi emlék, vagy válaszút előtt áll. Akkor ezzel dolgozunk tovább.
Számomra úgy tűnik, nagyon bensőséges, elmélyült folyamatról van szó.
Részben így van. Készülünk is erre. Mégis óhatatlanul bejönnek a hétköznapi dolgok is, ez pedig egyáltalán nem baj. Valami épp azért tör elő az illetőben, mert azzal kell dolgoznia, azt kell helyre tennie. Amire szükséged van, és amit te ott elbírsz, az valahol úgyis megjelenik.
Miben segíthet a LEMangURIA?
Nem állítom, hogy minden gondot megold, de rámutat mintákra, felfedi az érzéseidet. Nagyon tanulságos megfigyelni, hogy milyen érzéseket, akár testi érzeteket, gondolatokat vált ki belőled bizonyos helyzetekben, mert ebből tudsz tovább mozdulni.
Hogy kerültél vele kapcsolatba?
Nagyon régóta táncolok. A balettal kezdtem, aztán egyszerűen bennragadtam. Éreztem, hogy kezd többé válni, mint mozgás. Felfedeztem egyfajta kapcsolódást a mozdulatokban. Olyasmit nyújt nekem a tánc, aminek segítségével előre tudok mozdulni az életemben és utat találok.
Megtaláltam Semsei Angelikát, aki a LEMangURIA szülőanyja. Ősi tudás az, amit ő felelevenített, hisz a tánc mindig is fontos szerepet játszott őseink életében. Szimpatikus volt számomra az, ahogy Angelika tanított, és az a közvetlen hangulat, ami a foglalkozásokat jellemezte. Így én is elkezdtem tanulni, elvégeztem a tanfolyamokat és már három éve tartok foglalkozásokat.
Csend Napok a könyvtárban
Egyedül is lehet ezt csinálni?
Hogyne, előfordul, hogy én is elkezdek táncolni otthon. A csoportos foglalkozásnak ugyan megvan az az előnye, hogy valaki végig figyel rád és segít, ha kell, illetve a másokkal való kapcsolódás rengeteg pluszt ad, de természetesen az egyedül táncolásnak is megvan az ideje és a helye. Ami benned van, amit fel kell dolgoznod, helyre kell tenned, az úgyis előjön.
Mit adott neked a LEMangURIA?
Többek között erősödött az önbizalmam, könnyebben kapcsolódok másokhoz és már nem félek önmagamat adni. Sokat változott az is, hogy egy konfliktushoz hozzáállok, ahogy egy helyzetet feldolgozok. Ma már tudom, hol vagyok én egy vitás helyzetben, miben hibáztam és mi az, amiből nem engedek. Ezek a foglalkozások sokszor engem is megtartanak. Én is rengeteget tapasztalok, az én élethelyzeteim is benne vannak egy-egy táncban és hát kapom a tükröket meg a támogatást. Mikor mire van szükségem. Csak áldani tudom az eget, hogy ennyire jó a csapat.
Tehát a LEMangURIA-hoz nem kell sem felszerelés, sem tánctudás, csak maga az ember, ugye?
Egyetlen dolog kell hozzá. Légy őszinte magadhoz. Ez persze nem kis dolog. Igenis minden alkalommal fel kell vállalnod önmagad.
Annyit még hozzátennék: nem tudok elég hálás lenni azokért a pillanatokért és ajándékokért, amiket kapok/kapunk. Mindig csodás élmény, amikor lehetőségünk van élő zenére mozdulni. Ilyenkor megfigyelhető, hogy a zene is velünk együtt változik. Táncoltunk már a Nádasladányi kastélyban is, mondanom sem kell, csodaszép környezetben. Előfordult már, hogy a mozgást összekapcsoltuk képzőművészettel, Szitási Zsuzsanna művész közreműködésével és nagyon erősen tudnak hatni egymásra.
Illetve még az is a teljes képhez tartozik, hogy néha Pálmai Tibor tanítótársam helyettesít, aki rendszeres foglalkozásokat nem tart, viszont mindig élmény egy férfi energia vezetésében mozdulni. Ujszászi Petra pedig gyerkőcöknek tart táncokat, hiszen nekik is sokat tud segíteni a megnyílásban, kibomlásban, és kis életük értékeinek megtalálásában a LEMangURIA.
