Ez azt jelenti, hogy a folyamat elindítását, vagyis a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását a brit parlamentnek meg kell szavaznia. Az 50. cikkely szabályozza - és aktiválása hivatalosan elindítja - Nagy-Britannia kilépési folyamatát az EU-ból, és a tárgyalásokra kétévi időkeretet biztosít.
A Downing Street szóvivője a felsőbírósági végzés csütörtöki ismertetése után nem sokkal bejelentette, hogy a brit kormány megfellebbezi a végzést a legfelsőbb bíróságnál. A legfelsőbb bíróság december első hetére már tárgyalási időt is kijelölt a kormányzati fellebbezés elbírálására. A brit kormány kezdettől fogva azt vallja, hogy az 50. cikkely aktiválása a miniszterelnök döntési jogkörébe tartozik, és e döntéshez nem kell előzetes parlamenti jóváhagyás, miután a brit EU-tagságról június 23-án rendezett népszavazáson a többség arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból.
Ezzel szemben a Mishcon de Reya ügyvédi iroda érvelése szerint - amelyet a londoni felsőbíróság csütörtöki végzése teljes mértékben elfogadott -, ha nem érvényesül a parlamenti jóváhagyásra alapuló megfelelő alkotmányos eljárás, akkor törvénysértő lenne a brit kormány részéről a hivatalos értesítés kiküldése a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról, és ebben az esetben az aktiválási értesítés is jogilag megtámadható lenne.
A népszavazásnak nincs kötelező érvénye arra nézve, hogy a Parlament milyen döntést hozzon, így a képviselők akár az unióban maradás mellett is dönthetnek. Erre már csak azért is nagy esély van, mert a képviselők többsége maradáspárti.
