A rendezvény célja, hogy minden évben visszahívja a Veszprémből elszármazott vagy ide kötődő marketingeseket, vállalati szakembereket és megteremtse a lehetőséget a helyi és a térségben élő vállalkozók számára, hogy megismerhessék a legújabb marketing és vállalkozásfejlesztési technikákat.
A Magyar Turisztikai Ügynökség száguldó riportereként Deli Kitti nyara a bulizás jegyében telt. Legalábbis így tűnhet kívülről. Valójában ennél sokkal többről van szó, de a dolog marketing jellegénél maradva: számos feladatai közül az egyik különböző közösségi felületek kezelése volt.
Így jött az ötlet Klausz Melinda, a konferencia főszervezőjének részéről, hogy Kitti, mint egy élő esettanulmány, mesélje el, mit jelent közösségi média menedzsernek lenni.
Szebényi Éva fotója
Azt talán senkinek nem kell magyarázni, mekkora véleményformáló ereje van ma a közösségi portáloknak, így hát nem is kell túlságosan megerőltetnünk a fantáziánkat, hogy rájöjjünk: a közösségi média menedzser munkája nem egész napos “fészbúkozásból” áll.
Mondhattam volna, hogy persze, simán tartok egy adekvát intellektuális előadást a marketingszakembereknek, reprezentatív ábrákkal, amik előtt ott kalimpálok én, a 160 centi szaktekintély. Nyilván nem mondtam, mert fogalmam sincs, hogy mi fán terem a marketinges szakma. Nem ez a szakterületem, és nem tartom magam mindentudónak – árulta el Kitti.
Így hát nem csoda, hogy első körben úgy vélte, nem releváns előadójelölt. Klausz Melinda szerencsére nem hagyta ennyiben. Arra kérte Kittit, hogy csak azt mondja el, amit gondol. Ő pedig pontosan ezt tette.
Nem azt mondom, hogy teljesen szembe mentem a konferencia céljával, de a marketinges szakzsargon helyett irodalmi szakterminusokat használtam.
Kitti előadásának címe sokat elárul annak mondanivalójáról: BALATONI CAMINO - MIÉRT (NEM) LESZEK KÖZÖSSÉGI MÉDIA MENEDZSER?
Szereplésének célja az volt, hogy tanítson. Hiszen nem közösségi média menedzsernek készül, hanem tanárnak. Mindamellett előadása olyan üzenettel bírt, amely egyértelművé tette, fiatal kora és más érdeklődési köre dacára helye van a konferencián. Kitti igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy a digitális korban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a személyes kapcsolatok és találkozások erejéről, sőt gyakran arról is, ki vagyunk mi. „Sokan elfelejtjük valóban élvezni az életet, és helyette inkább pillanatokat keretezünk be.” (Angel Key)
Szebényi Éva fotója
Szerettem volna megtanítani azoknak az embereknek, akiknek a mindennapjaik a fogyasztói társadalom megragadására orientálódik, hogy milyen, amikor belülről nyitsz kifelé. A Balatonnak nincs szüksége menedzserre.
Az én nyári munkámban nem lényeg, hogy én voltam a száguldó riporter. Én csak egy eszköz voltam a történetben. Az az átlagos lány, akinek nincsenek szuper képességei, nem próbált még ki csomó dolgot, de rettentően érdeklődik. Ez az ember bárki lehet és ez itt a lényeg.
Nyilván senki nem fog attól jobban aludni attól, hogy én a nyáron leküzdöttem a tériszonyomat, és már kevésbé félek a sötétben. Nem is haragszom ezért. Nekem ez fontos. Másoknak meg más. Mindenkinek mást szimbolizál a Balaton. Mindenkinek végig kell járnia a maga Caminoját. Ehhez egy szamárvezető a blog, de az a legjobb, ha csak egyszerűen elindulsz.
A kérdésre, hogy mit jelentett számára kiállni egy teljesen más érdeklődésű közönség elé, mindössze annyit felelt: bármennyire rutinos valaki, azért mindig izgul, ha szerepelnie kell. Mint mondja, leendő tanárként egy edzés volt számára, hogy megpróbált egy teljesen más érdeklődésű közönséget egy irodalmibb vonallal megkínálni. Majd hozzátette: Láttam pár mosolyt. Ennél többet nem kívánhattam.
