Korábban már elárultátok, hogy ismét egy tematikus számmal jelentkeztek és a veszprémi ifjúság lesz a téma. Mi motivált titeket, amikor így döntöttetek?
A motivációnak valójában prózai oka van: egyrészt 2016-ban pályázatot nyertünk a Nemzeti Együttműködési Alapnál egy civil szférát bemutató elektronikus lapszám támogatására, így a tematikusság egyértelművé vált. Emellett a főszerkesztővel úgy gondoltuk, hogy a fiatalság a jövő – minden tekintetben; ők viszik tovább és alakítják a már megteremtett értékeket, tudást. Ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy a 2017/1-es (februári) lapszám a fiatalokkal, a fiatalsággal fog foglalkozni: megmutatja a bennük rejlő lehetőségeket, emellett pedig felvillantja az előttük álló nehézségeket, problémákat is.
Fotók: Archív
A témakörön belül milyen területeket érintetek, és van-e, amely nagyobb hangsúlyt kap?
A tematikus lapszám a tervek szerint négy rovatból áll össze. A szokásos tárca – amely a klasszikus újságírói hagyományok életben-tartását is szolgálja – után az Arcvonal rovatban meglapozzuk és kibontjuk a témát: pszichológus, gazdasági és tehetséggondozással foglalkozó szakember, valamint két iskolaigazgató segítségével vizsgáljuk meg a korosztály sajátosságait. Ezek után pedig több interjún keresztül olyan fiatalokat mutatunk be, akik saját szakmájuk területén maradandót alkottak – legyen az a gasztronómia, avagy a számítógépes programozás.
A mai fiatal nemzedék kapcsán sokszor esik szó arról, hogy boldogtalanok és kilátástalanok, egyfajta elveszett generáció. Célotok ezt a képet árnyalni, az előítéleteket lebontani?
Célunk – mint a Veszprém Portré minden számában – az értékek felmutatása. Azt azért tegyük tisztába, hogy a fiatal korosztály a 18–40 éves embereket jelenti – a korhatár felső szintje egészen idáig felkúszott az elmúlt évtizedekben. Tehát a lapszám lényege az, hogy megjelenítsünk olyan fiatal embereket, akik vállalták önmagukat, energiát fektettek valami számunkra fontos dologba, és ezáltal teljes életet élhetnek. Több interjúban is elhangzott a szakemberek szájából, hogy nagyon fontos a sikeres példák középpontba állítása. A Veszprém Portré ezt fogja megtenni.
Ti magatok – az eddig beérkezett anyagok és saját tapasztalataitok alapján – miként látjátok: Veszprém mit kínál az ifjúságnak? Mennyire határozza meg a hely az ifjúság boldogulását?
A fiatalok legfőbb jellemzője a kreativitás, az újra való nyitottság, a dinamizmus. A város a saját infrastruktúrájával, fejlettségével és földrajzi fekvésével természetesen segítheti az itt élő fiatalok boldogulását és életét, de az a véleményem, hogy a fiataloknak is tenniük kell azért, hogy a település minél inkább élhető legyen számukra. Az interjúkból kiderül, hogy egy-egy ember éltében a közösség (iskola, tanárok, munkahely) mennyire fontos lehet, és szerintem ez is a város része, sajátossága. A gazdasági anyagból pedig kiderül, hogy a szakértő mennyire fontosnak tartja a helyi fiatalság vállalkozási kedvének fellendítését, amelyet különböző szinteken ők is támogatni tudnak. Tehát nagyon összetett a kérdésre a válasz – de azt érzem, az interjúkból az derül ki: Veszprém élhető város a fiatalság számára.
Mi az, amiben irigyelhetők a mai fiatalok és mit tanulhatnának a korábbi generációktól?
Nem vagyok szakember ezen a területen, de az áttanulmányozott anyagok alapján azt mondhatom, hogy hatalmas előnyük van a mostani fiataloknak az információs technológiák és a digitális világ területén. Emellett persze kapcsolódni kell a hagyományokhoz, a felhalmozott értékekhez is. A cikkek alapján azt látom, hogy a világ szerencsére abban nem változott, hogy a kitartó munka és a sok befektetett energia a szakmai tudással (és talán egy kis szerencsével együtt) mindig meghozza a gyümölcsét. Így volt ez régen, és így van ez ma is.
