A Balatonfüred-Csopaki Borvidék Hegyközségi Tanácsa pályázatot adott be a közelmúltban közösségi bormarketing tevékenység támogatására. Célja borvidékünk népszerűsítése, a borvidéken működő borászatok (őstermelők, vállalkozások) vendégforgalmának bővítése. A programban buszos, hétvégi pincetúrák szerepelnek, a célközönség ezúttal elsősorban a Veszprémben és/vagy környékén élő, a bor és a kulturált borfogyasztás iránt érdeklődő személyek, családok vagy baráti társaságok.
A szervezők 5 különböző túrát állítottak össze, melyek a borvidék legrangosabb pincészeteibe vezetik el a résztvevőket. Az utazó csoport tagjai április-május hónapok folyamán, szombatonként három-három pincét látogatnak meg, ahol eltöltenek néhány órát. A pincékben rövid tájékoztatást kapnak az adott borászatról és 5 jellegzetes bort kóstolhatnak.
Müller István főszervező meghívására szerkesztőségünk egy tagja és fotósunk látogatott el a túrák sorában a második, Balatonszőlőst, Tihanyt és Pécselyt érintő útra.
Első állomás: a balatonszőlősi Kapolcsi Pince
A szőlősi Csibe-hegyen Kapolcsi András és felesége fogadott minket családi pincéjükben. Körülbelül egy hektáron, hobbi szinten művelik a szőlőt, amit immár 35 éve telepített a család.
- Főállásunk mellett foglalkozunk a borászattal. Gyerekeink más irányba mentek, így egyre ritkábban, de azért segíteni szoktak. Nem könnyű, de amíg bírjuk, csinálni fogjuk - mondja a gazda, és beljebb invitál minket.
Ahogy szokás, a fehértől a vörös felé, ezen belül szárazabbtól az édesebb felé haladva szolgálták fel nekünk az italokat. A teljes mértékben gépek nélkül, hagyományos módon készített, kézzel darált és préselt, a gyümölcs ízét ragyogóan örző borokat alma, sajt és dió kísérte.
- Érezzük mi is, hogy összességében visszaesett a vendégek száma a Balatonnál. Zömében azért onnan látogattak hozzánk. Voltak visszatérő vendégeink külföldről is, de a számuk csökkenése mellett a belföldi utazók száma azért némileg növekedett - foglalja össze Kapolcsi András észrevételeit.
Második állomás: a tihanyi Ferenc Pince
Punk Ferenc családi vállalkozásában, a modern borászati üzemként és csárdaként is működő Ferenc pincében a névadó fia, Punk Árpád fogadott bennünket. A hűvös pincében, boráriumban a szőlőművelés eszközeit, a borkészítés fázisait ismerhettük meg, és egy kis bevezetést kaptunk a borkóstolásba: hogyan tekintsünk a borra, hogyan értékeljük az illatát, hogyan ízleljük meg először.
- A bor élő anyag - magyarázza a borász. - Amivel csak kapcsolatba kerül, akár csak közvetve, a hordón vagy dugón keresztül, annak illatát, ízét magába szívja. Tettem már kísérletet arra, hogy a hordóban lévő bort a közelbe helyezett citrommal "fűszerezzem", és meglepő sikerrel is jártam - meséli. - Kis pincészet a miénk, így a mennyiséggel nem tudunk versenyezni, a hangsúly nálunk a minőségen van - vallja Punk Árpád.
Utolsó állomás: a pécselyi Mészáros Pince
Egy kis tihanyi séta után a kora estébe hajló délután már Pécselyen talált bennünket, a Nyáló-hegyen. A Mészáros család küzdelmesen bár, de néhány generáció óta már megél a szőlőből.
- Hogy ki kezdte, azt a jó ég tudja - meséli Mészáros József. - 5-6 generációra visszamenőleg van írásos emlékünk, és ha minden igaz, készülőben van már a követő - teszi hozzá mosolyogva. - A pincét hamarosan teljesen átépítjük, bár ha pontosan fogalmazok: folyamatosan építkezünk, apránként. Azok a szakmai befektetők vagyunk, szoktam mondani, ahol a szaktudás és az őrületes nagy lelkesedés, elszántság megvan, a pénz meg csak lassanként nem jön - fejti ki némi iróniával. - Gyakorlatilag a szőlőtőkétől, a pohárig mindenben ott a kezünk munkája. 15 hektáron gazdálkodunk, amivel már árutermelő tevékenységet lehet folytatni, és még a minőségre is oda lehet figyelni. Mindig az adott fajtának, évjáratnak megfelelően döntünk a feldolgozásról, hogy hagyományosabb vagy a modernebb, gépesített módját választjuk-e - részletezte a borász.
A résztvevők a cikkhez csatolt fájlban az úton készült további képeket is megtalálják nagyobb felbontásban. A teljes felbontású fényképekért keressetek meg e-mailben.
