1964. szeptember 26-án születtem Budapesten, de kisgyermekkorom óta veszprémi vagyok. 1983-ban érettségiztem a veszprémi Alumíniumipari Szakközépiskolában, majd 1995-ben végeztem a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán. A tanulást szem előtt tartva 2004-ben ugyanitt bűnügyi vezetői másoddiplomát szereztem, majd 2010-ben a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karán egyetemi végzettséget szereztem.
Az érettségit követően kezdetben a sport töltötte ki az életemet: a Veszprémi Bakony-vegyész Torna Club I. osztályú röplabdacsapatának voltam tagja, majd 1985-ben bevonultam sorkatonai szolgálatra, ami alatt tovább sportoltam. Leszerelésemet követően 1987. március 1-jén léptem hivatásos szolgálatba, ahol a mai napig megszakítás nélkül dolgozom. Pályafutásomat ellenőrző járőrként kezdtem, később a tanulással párhuzamosan végigjártam a ranglétrát bűnügyi területen. Voltam nyomozó, főnyomozó, alosztályvezető az élet- és ifjúságvédelmi alosztályon, 2000. július 1-től vezetem a bűnügyi osztályt, 2001-től kapitányságvezető-helyettesi feladatokat is ellátok.
Gyakorlatilag 50 éve veszprémi lakos vagyok; feleségem az Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatója. Két felnőtt gyermekünk van, Dániel, aki okleveles közgazdász és logisztikus, és egy veszprémi multinacionális cégnél dolgozik, valamint Márton, aki mechatronikai mérnök, jelenleg mesterszakos gépészmérnök hallgató.
Úgy gondolom, a rendőrség feladata a közbiztonság, a közrend fenntartása, ami igen nagy érték. Akkor dolgozik jól a rendőrség, ha a munkájukat szinte észre sem veszik a lakosok, és nem érzékelik a közbiztonság hiányát. Veszprém város az elmúlt időszakban több alkalommal volt a legbiztonságosabb megyeszékhely, mely eredményt a kapitányság teljes állománya érte el. Irányításom alatt a felderítési és nyomozási eredményesség folyamatosan emelkedett, ezt a színvonalat sikerült megőrizni. Munkám során kiemelt területként kezeltem mindig is a bűnmegelőzést, főként az időskorúakra és a gyermekekre vonatkozóan.
Mindvégig szem előtt tartottam az állománnyal történő humánus kapcsolatot, a megfelelő parancsnoki gondoskodást. Jelenleg komoly feladatot jelent a fiatal korosztály beillesztése a munkánkba a generációs eltérések miatt. Úgy érzem, sikerült megvalósítani, amiben nagy segítségemre volt, hogy az átlagembernél nyitottabb vagyok a fiatalok problémáira, és hamar megtalálom velük a közös hangot. Nem értek egyet a régi, "Bezzeg a mai fiatalok!"mondással, hiszen nagyon sok értékes fiatallal találkoztam a munkám során.
A szakmai munka mellett kiemeltnek tartom, hogy már az eljárások során megkezdjük azt a tevékenységet, amivel egy-egy "eltévedt" embert visszavezethetünk a normális kerékvágásba. Ehhez nagy önzetlenségre van szükség, hiszen ez nem tartozik hivatalosan a rendőrség munkájához, számadattal nem mérhető, de elengedhetetlen. A legnagyobb elismerés az, amikor egy korábbi problémás fiatalember évek múlva bejön a családjával együtt a rendőrségre, bemutatja őket, elmondja, hogy Németországban élnek jó anyagi körülmények között, és hogy azért hozta be a feleségét, mert köszönetet szeretett volna mondani azért, hogy megfelelő időben "helyrebillentettem az agyát".
Életem alapja a becsületes, kitartó, törvényes munkavégzés. Kiemelt emberi tulajdonságnak tartom mások önzetlen megsegítését. Rohanó világunkban sajnos egyre kevesebbszer lehet ezt tapasztalni. Ha adsz a koldusnak, azt tiszta szívvel tedd, és ne akard kioktatni, hogy miért lett ő koldus.
A tudás és az életen át tartó tanulás kiemelkedő érték, ami folyamatosan változó világunkban nélkülözhetetlen. Akkor tudjuk kivenni részünket igazán ebből, ha nem csak mi tanulunk, hanem lehetőségünk van a megszerzett tudást átadni. "Szép dolog tanulni, de a legszebb dolog tanítani" – idézném egyik volt tanárom szavait. Éppen ezért a napi munka mellett tagja lettem a rendészeti szakvizsga bizottságnak, valamint külső előadóként több alkalommal oktattam a csopaki Rendészeti Kiképző Központban.
