1961. február 23-án születtem Tapolcán. 1979-ben érettségiztem Tapolcán. 2004-ben szociálpedagógus diplomát szereztem a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Karán, majd az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szociális terepgyakorlat-vezetést tanultam, 2008-ban tereptanári oklevelet szereztem. 2010-ben a Wesley János Lelkészképző Főiskolán szakvizsgát tettem idősek szociális ellátásából.
Az érettségi után Veszprémben, a Megyei Távközlési Üzemnél helyezkedtem el. 25 évig dolgoztam a munkáltatónál, illetve a jogutód Bakonytelnél, valamint a Vivendi Telecom Hungary Rt-nél.
1979 óta Veszprémben élek, itt alapítottam családot. Van egy 33 éves lányom, akire igazán büszke vagyok. 15 évesen átesett egy súlyos betegségen, de ő egy igazi küzdő típus! Ő az én igazi HŐSÖM! Szabadidőnkben gyakran utazunk, túrázunk, kirándulunk a Bakonyban, a Mátrában, de a legtöbb időt szülőfalumban, Szigligeten töltjük.
Érdeklődésből kezdtem szociálpedagógiát tanulni, nem terveztem pályamódosítást. Lányom betegsége idején kerültem kapcsolatba a segítő szakmával, ekkor ébredt fel bennem a szakma iránti kíváncsiság. Szociális munkás pályafutásom 2004-ben kezdődött, amikor 25 év távközlési munka után, 43 évesen megszűnt a munkaviszonyom.
Szociálpedagógiai gyakorlatom során ismertem meg az Egyesített Szociális Intézmény akkori vezetőjét. Őszinte érdeklődésemet látva, 2004-ben állást ajánlott a Veszprémben induló jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban. Örömmel vállaltam el a koordinátori munkát, melyet azóta is ellátok. Vezetőim, tapasztalt kollégáim példáját, irányítását követve ismertem meg az igazi szociális munkát, a szociális ellátórendszert, az idősellátást, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást. Így találtam meg felnőtt fejjel az igazi helyem az idősellátásban.
2010-ben az Egyesített Szociális Intézmény feladatai kibővültek az időskorúakat érintő szociális szolgáltatások biztosításával a veszprémi kistérségben, így a kistérségi településeket magába foglaló gondozási központ vezetői feladataival is megbíztak. Szakmai munkám ezeken a településeken a szociális alapellátásokban főként az étkeztetés és a házi segítségnyújtás területére terjed ki.
Munkámat kezdetektől nagy empátiával, lelkesedéssel, felelősségtudattal, nyitottan, a velem szemben támasztott elvárásoknak és legjobb tudásom szerint megfelelve igyekszem ellátni. Munkatársaimmal együttműködve, csapatban, egymást segítve dolgozunk az idősekért.
Fontosnak tartom a gyakorlati ismeretek megszerzése mellett a szakmai tudás fejlesztését, ezért folyamatosan képeztem magam. 2007-ben a Veszprémi Hittudományi Főiskolán a Szociális Innovációs Társulás Ariadné Szociális Fejlesztési és Képzési programjain belül részt vettem a „Csapatépítés és vezetési ismeretek - Kommunikáció és konfliktuskezelés” kurzuson, majd egy önkéntességről szóló képzésen.
A Szociális Munka Etikai Kódexe szerint „A társadalmi igazságosság, az emberi jogok, a közös felelősségvállalás és a különbözőségek tiszteletének elvei központi helyet foglalnak el a szociális munkában.” Próbálom e alapelv szerint végezni napi munkámat, emellett igyekszem időt szakítani önkéntes segítői feladatokra is. A Daganatos Betegek Rehabilitációs Lelki Otthonában, Bakonyszücsön önkéntesként segédkeztem a gyógyulófélben lévő gyerekek táboroztatásában, a Kézenfogva Alapítvány önkéntes segítőjeként segítettem a székelyudvarhelyi Orbán Alapítvány 25 értelmi sérült fiatalját Gyulán. Terveim közt szerepel, hogy a Bátor Táborban is tevékenykedhessek majd önkéntesként. Több mint hússzoros véradó vagyok. A felgyorsult fogyasztói társadalom veszélyeit látva, Földünk, az élet érdekében fontosnak tartom, hogy megőrizzük mindazt, amit elődeinktől örököltünk. Próbálok környezettudatos módon élni.
Úgy vélem, értékrendünket családi neveltetésünk alapozza meg, szüleim pedig jó példával szolgáltak. Az emberség, a tisztesség, a becsületesség, a segítőkészség alapvető értékek számomra. Értékrendemben fontos szerepet tölt be az egészség is, és kívánom, hogy ne legyen háború. Mai rohanó világunkban sokszor úgy tűnik, ezek az értékek már nem bírnak akkora jelentőséggel, mint régen, számomra azonban az értékeket nem az aktuális divat határozza meg.
