Csányi Vilmos akadémikus Ebek és etológiai kutatások címmel tartott előadást az Antropológiai és Etika Tanszéken.
Csányi Vilmos etológus előadásának középpontjában a tudat és annak problémái álltak. Mindenki tisztában van vele, hogy az ember tudattal rendelkezik, azonban senki nem lát bele az állatok fejébe, így a mai napig nem nyert bizonyítást, hogy létezik-e az állatvilágban a tudat és a gondolkodás. Ennek a problémának a megoldására több elmélet is született. Bizonyos nyelvészek állítása szerint a tudat nyelvhez kötött, s mivel az állatok nem rendelkeznek a nyelvészet képességével, így tudatuk sincsen. Azonban a nyelv állhat jelekből is, s sok kutatás bizonyítja, hogy ők is képesek ezeket megtanulni, így feltételezhető náluk a gondolkodás képessége.
Leggyakrabban a csimpánzokkal végzik a kísérleteket, hiszen ők szociális intelligenciával rendelkeznek. Jeleket viszonylag könnyen elsajátítanak, 10-15 ismétléssel már képesek visszaadni a tanultakat, így akár a süket-néma jelbeszéd bizonyos elemei is megtaníthatók nekik. A probléma azonban azzal van, hogy egy hónapos felejtési idővel ezek a jelek hamar kitörlődnek emlékezetükből, valamint kioltással is gyorsan megszűntethetők. Az ember mindezzel szemben gyorsan tanulja a szavakat, nem létezik felejtés és kioltás. A szavakat nem jelekként memorizáljuk, a jelek csak a külvilágra vonatkozik. Mindezek fényében még mindig nem tekinthetjük az állatot tudattalannak. Az etológia a viselkedésből akarja levezetni a dolgokat, így a tudatot is.
Csányi Vilmos személyes történetekkel magyarázta el a hallgatóságnak, hogy milyen módszerekkel vizsgálják az állati tudatot. A legnagyobb hangsúlyt a delfinek kommunikációjára fektetik a kutatók. Ennek az egyednek a kommunikációját azonban a mai napig nem sikerült megfejteni, hiszen az állatok általában 8-25 alapjellel rendelkeznek, a delfineknek viszont vagy nincs ilyen, vagy sok ezer alapjellel rendelkezik. A darázskísérletek és a bagolykísérletek is igazolják, hogy a legprimitívebb állat is képes kommunikálni.
Tanszéki kutyakísérletekkel vizsgálták, vajon meddig terjed a kutya memóriája, hiszen az tűnik a legjobb analóg modellnek. A kutyák olyan állapotban vannak mentálisan, mint az ember volt akkor, amikor még nem tudott beszélni – számolt be róla az etológus. – Kísérletek során olyan tulajdonságokat kell keresni a kutyákban, melyek az emberben is megvannak, hiszen ezek az állatok szociális lények. A kísérletek mindezek ellenére azt bizonyítják, hogy a kutyákat lehet idomítani, de tanítani nem.
A farkas-kísérletek is annak a bizonyítására szolgálnak, hogy a kutyák tudatát (ha van nekik), jobban megismerjük, hiszen egy farkas is szeretettel közeledhet nevelője felé, mégsem nevezhetjük az ember legjobb barátjának. Csányi Vilmosék farkas-kísérletei is ezt bizonyítják, hiszen minden újabb reggelen örömmel fogadják a farkasok a gazdákat, de a nap további részében közömbösek az emberrel szemben. A kutyát azonban mindig érdekli, hogy merre jár a gazdája, s megfigyelések bizonyítják, hogy ő az egyetlen faj, aki együttműködésre is képes. Bár az nem bizonyítható, hogy az állatok rendelkeznek tudattal, a kutya ennek ellenére örökre hűséges társunk marad, s akkor is szerethető, ha úgy viselkedik, mint egy gyerek.
