Ha termálvízről van szó, Magyarország igazi nagyhatalomnak számít: hazánk területének mintegy 80%-a alatt található termál- vagy gyógyvíz, amivel világviszonylatban is ötödiknek számítunk: csak Japán, Izland, Olaszország és Franciaország előz meg minket. Termálvizeink ráadásul párját ritkítók: nemcsak az ásványianyag-tartalmuk és hőmérsékletük magas, de nagymértékben gyógyhatásúak is.
Utóbbi tény már az őseink előtt sem volt ismeretlen. Szinte isteni erőt tulajdonítottak neki, s bár attól még nem válunk (majdnem) sebezhetetlen Akhilleuszokká, ha megmártózunk egy termálmedencében, számos egészségügyi problémánkat javíthatjuk. A termálvíz köztudottan alkalmas a mozgásszervi megbetegedések gyógyítására, izomlazító, görcsoldó, fájdalomcsillapító hatású, ásványi anyagai révén megelőzhető vele a porckopás, de többek között a vegetatív idegrendszerre is jó hatással van, valamint az immunrendszerünket is erősíti.
Nem csoda hát, ha a fürdők mindig is nagy népszerűségnek örvendtek. A hagyományt elsősorban a rómaiaktól kaptuk, akik magas fürdőkultúrával rendelkeztek, és amikor a Kárpát-medence dunántúli részét Pannonia provincia néven birodalmukhoz csatolták, nálunk is meghonosították a jó szokást. Emléküket számos fürdőépület őrzi ma is: Budapesten a Római parton, a Hajógyári-szigeten, a közelünkben pedig Nemesvámos-Balácapusztán, illetve Balatongyörökön és Örvényesen.
A honfoglaló magyarok ugyancsak szívesen telepedtek le melegvízű források mentén, a későbbi évszázadokban kórházak és klastromok épültek melléjük, a legnagyobb hírnévre pedig Luxemburgi Zsigmond és Corvin Mátyás idején tettek szert a fürdők. Valamit kaptunk a törököktől is: sok helyütt egészen jó formában fennmaradt török fürdőket.
Idővel aztán a turizmus is elkezdte felfedezni magának a termálvízben rejlő lehetőségeket, noha a 18-19. században és a 20. század elején ez még közel sem volt olyan tudatos, mint ma. Ekkor alakították ki azonban a mai leghíresebb termál- és gyógyfürdőket: Balfon, Hévízen, majd létrejött a Széchenyi fürdő is. A fürdőhelyek országszerte a társasági élet központjává váltak, a vendégek pedig nem ritkán 4, 6, de akár 8-10 hetet is eltöltöttek a fürdőhelyeken.
Ma ez a tendencia már nem érvényes, a 2000-es évek elején azonban jelentős fejlesztések indultak meg. Hajdúszoboszló, Hévíz, Zalakaros sikere alapján sok település látta a kitörés lehetőségét a termálvízben, a Széchenyi Terv, az uniós forrásokat elosztó Új Magyarország Terv, majd az újabb Széchenyi Terv pedig jó támogatást is nyújtott az egészségturizmusban gondolkodók számára. Ennek eredményeként több mint 100 termál- és gyógyfürdő jött létre, és kevesebb mint 100 ezer lakosra jut egy fürdő. Mindez elsőre jól hangzik, a beruházások azonban nem minden esetben lettek sikersztorik: nem egy belebukott a vállalkozásba.
Abban a szakemberek egyetértenek, hogy van még mit javítani a termálturizmus helyzetén, annak ellenére is, hogy fürdőinkben évente 40 millióan fordulnak meg, a fővárosi fürdők pedig az elmúlt évek fejlesztéseinek és a külföldi turistáknak köszönhetően a tavalyi évben rekord bevételt produkáltak. A sokszínűség elve ugyanis itt is érvényesül. A termálturizmusban azok a fürdők jöhetnek ki nyertesként, amelyek komplex szolgáltatást kínálnak és szálláshellyel is rendelkeznek, így hosszabb távon ott tudják tartani a vendégeket – ilyen remek megoldás volt például a Cinetrip megmozdulás a Széchenyi fürdőben.
E tekintetben még Veszprém megyében is akad teendő. Jelenleg csupán egy termálfürdő üzemel a megyében, Pápán, ahol viszonylag szélesebb körű szolgáltatások közül választhatunk: élménymedence kültéri medence, gyerekeknek szóló programok, kényeztető és gyógykezelések, valamint fallabda közül is választhatunk. Emellett korábban tervezték a tapolcai termálstrand felújítását és sümegi termál nyitását is.
Termálfürdőbe menni időnként mindenesetre remek kikapcsolódás, a víz világnapja alkalmából pedig több helyen is kedvezményeket hirdettek meg.