Régebben természetes volt, különösen télen, hogy az emberek a tavasztól őszig tartó sok munka után kicsit elcsendesültek, többet pihentek, több relaxációs lehetőségük volt. Az utóbbi évtizedekben, de különösen az internet, illetve a média rohamos fejlődésével lehetővé vált, hogy mindenféle pihenés és elcsendesülés nélkül folyamatosan, ezerrel pörögjünk.
Manapság az ember akkor tud lelki egyensúlyt, harmóniát kialakítani, ha gondosan megtervezi, hogyan lassítson, megengedi magának, hogy semmit ne csináljon. Spontán ez nem szokott megtörténni.
Az embereknek egy nagyon jelentős százaléka nem tud kikapcsolni.
Szélsőséges megnyilvánulások tapasztalhatók, például ha 5 perc erejéig nem vagyunk internet közelében akkor szinte pánikszerű viselkedés tör ránk. Ha nincs nálunk a telefon, már az is kétségbeejtő helyzet, mintha lemaradnánk valamiről. Állandóan azért rohanunk, és így ténylegesen lemaradunk a nagyon fontos dolgokról.
Mint például arról, hogy szembenézzünk saját magunkkal, nyugodtan végig tudjuk gondolni azt, hogy mi a jó nekünk és milyen irányba kellene folytatni az életünket. Ezt nem lehet rohanás közben, csökentenünk kell a fordulatszámot.
Arra, hogy hogyan lehetne ezt elérni, és milyen lehetőségek vannak, hogy egy kicsit megéljük magát a csendet, doktornő azt mondta: a világ rengeteg lehetőséget kínál az embereknek. Ha valaki erre rákap, akkor ez igényévé válik.
Nagyon sokan félnek a csendtől. Sokan azt mondják, hogy évek óta nem vették ki a szabadságuk, mert nekik annyi dolguk van. De lehet, arról van szó, hogy volt egy nagyon kellemetlen élményük, szembesülniük kellett önmagukal egy ilyen szabadság idején, és az volt furcsa, hogy nem tudtak mit kezdeni magukkal.
Amikor az ember önmagával találkozik, az nem feltétlenül pozitív élmény. Nagyon sokan menekülnek önmaguk elől. Munkába menekülnek, azért hogy folyamatosan tegyenek-vegyenek, semmire nem érnek rá. Azt akarjuk gondolni, hogy fontos emberek vagyunk.
Aki valóban fontos ember, az fontosnak tartja azt, hogy a saját lelkével is foglalkozzon egy kicsit.
Ha két ember találkozik, nem feltétlenül kell folyamatosan beszélgetni. Valahogy úgy érzik, hogy ha nem beszélnek, akkor az feszültséget kelt és inkább jártatják a szájukat, de értelme nem sok van. Nem úgy, mint egy közös hallgatásnak.
Ha vagyunk egy szép helyen, vagy valamilyen természeti jelenséget megcsodálunk, az lenne jó, ha mindenki csendben tudna maradni abban a pillanatban. Meg kellene próbálni élvezni.
Sokan azért nem tudnak elcsendesülni, mert szoronganak. Ijesztő számukra az, hogy nem történik semmi. Nem tudnak saját magukkal együtt lenni. Mindig szükségünk van valakire. Mindig legyen ott valaki, szóljon a rádió vagy a televízió. Rengetegen vannak, akik amint belépnek a házba, még kabátban és cipőben vannak, de az első dolguk az, hogy valamilyen készüléket bekapcsolnak.
De nem csak az kell, hogy valami folyamatosan szóljon, de a telefont sem tudjuk lerakni egy pillanatra sem. Mindenkinek ismerős lehet a kép: ül a parkban egy fiatal férfi, lehajtott fejjel folyamatosan nyomkodja a telefonját, és egyetlen egyszer sem néz fel.
Kardos Klára e pontnál megjegyezte: érdekes, hogy szívesen nézegetünk képeket akár a telefonon, akár a számítógépen szép tájakról és közben elmegyünk olyan tájak mellett, amit megcsodálhatnánk. A személyesen megélt dolgok hatása az sokkal mélyebb és pozitívabb, mint egy fénykép megtekintése.
Nagyon sokszor nem tudjuk, hogy lehetőségünk van arra, hogy megéljük és átéljük a valóságot.
A lényege az elcsendesülésnek, a lelassulásnak az lenne, hogy feltöltődjünk pozitív energiákkal, és utána tudjuk folytatni a rohanást, mert nem tudjuk teljesen kivonni magunkat alóla. Csak azok tudják ezt megtenni, akik beállnak remetének, vagy elmennek egy kolostorba. Az emberek nagy része ezt nem engedheti meg magának, azt viszont igen, hogy időnként egy kis időre visszavonul, feltöltődik.
A rohanást teljes egészében nem lehet kiszakítani az életünkből. Azért nem tudjuk megtenni, mert ezt diktálja a világ, és nem tudjuk magunkat mindennapjainktól függetleníteni. De meg kell tanulnunk ebből a rohanásból lelassítani, egy kicsit bámészkodni és csendben maradni.
