Tavasz van. Ilyenkor újraéled a természet, szépen, csendben, szinte észrevétlenül. Nem jött könnyen ez a tavasz, sokáig kérette magát, és még nem tudhatjuk, nem lép-e vissza még egyszer vagy többször, mielőtt végleg beköszönt. Nem könnyű a természetben élő növényeknek, állatoknak megszokni ezt a változékonyságot – és nekünk, embereknek sem, hiszen folyamatosan alkalmazkodnunk kell, főleg a bizonytalansághoz.
De talán észre kellene venni, hogy ha a természet küzd – és tud küzdeni – saját „természete” ellen, úgy nekünk sem kellene feladni. Sok mindent rá lehet fogni a tavaszi fáradtságra, de előbb-utóbb lépni kell. A tavasz egyenlő a megújulással, itt az ideje, hogy csinálj egy testi-lelki tisztítókúrát. Kezd a napot langyos citromlével, figyelj oda arra, hogy mit eszel, és hányszor. Igyál elég vizet. Menj futni. Ültess fát. Ajándékozd el azt a ruhát, amit már úgysem veszel fel. Vedd meg azt a könyvet, amit már régóta el akarsz olvasni. A lelki tisztítókúrában pedig kicsit nézd meg az emberi kapcsolataidat. Vedd észre, hogy ki az, aki mindig melletted van, értékeld, de engedd el azokat, akik után már egy ideje csak te érdeklődsz. Nem fog fájni, ne sajnáld. Ezzel párhuzamosan: légy nyitott az újra. Keresd a zajban a csendet. Használd az időt.
Vedd észre – ahogy A békés harcos útja című film végén is elhangzik: Olyan nincs, hogy semmi sem történik. Nincsenek átlagos pillanatok. Főleg ilyenkor, tavasszal.
