Mi az eredeti foglalkozásod?
Eredeti foglalkozásom történelem-művelődésszervező tanár. Ötös voltam egész életemben történelemből, a művelődésszervezés szak viszont egy kínszenvedés volt. Mindig gyakorlati ember voltam: kitaláltam és megszerveztem dolgokat.
Említettél a műsorodban különböző szakokat. Műszaki képzés vagy bölcsész?
Sokkal többre tartom a műszaki iskolát. Most, hogy öregszem rájövök, hogy a termelés a lényeg. Az alkotásról beszélnil nem annyira jó. Minden ember, aki humán ember, irigyli azokat, akik tényleg tudnak is tenni valamit. A tanítás ugyan fontos, de az elméleti rágódás nem. Nekem ők a csodák ebből a szempontból. Ők viszik előre az országot. Ha a fiam nem öt éves lenne, akkor megmondanám neki, hogy tanulja ki a burkoló, vagy a festő szakmát. Rendes megélhetése lesz, cipekedni kell, koszos lesz a keze, de nem megy haza idegbetegként.
Hogyan lett belőled humorista?
Több állomás is volt. Miskolcon van egy olyan zenekar, hogy Kabinet Rt. Jártam koncertekre, elkezdtem szervezkedni, és beletanultam a szakmába. Elég komoly koncerteket csináltunk már Pesten is a bandának, aztán a főiskolán gólyabálokat szerveztem három éven keresztül.
A pályára úgy kerültem, hogy meghívtam Fábry Sándort is az egyik rendezvényre. Kimentem érte az állomásra, és amíg beértünk a főiskolára, elkezdtem neki mesélni, ő pedig úgy nevetett, hogy majd' kiesett a kocsiból. A művelődésszervező szakról a rádiókabaréba kerültem, mint alsegédszerkesztő helyettes. Tizenkét éve dolgozok ott. Amikor indult az Esti Showder, Fábry megkérdezte, hogy leszek-e az asszisztense. Elvállaltam, bejött. A dumaszínházhoz innen egyenes út vezetett.
A történetek, amiket mesélsz a családodról, barátaidról, ismerőseidről, a valóságban is megtörténtek?
A történeteimet úgy mesélem, hogy ezen nevetnek, de mind igaz. Minden egyes történet, anyám betépése Amszterdamban is, és Bandi bácsi gólyabálos sztorija is. Van, ami nem velem történt meg, hanem egy ismerőssel, de úgy mesélem, mintha én lettem volna. A főiskolára nem vettek fel négy évig. Ez alatt az idő alatt bebarangoltam Európát, ami nagy élményanyag, csak nem mindig mesélem. Stoppal elmentem Írországba, ahol 1992-ben még háború volt. Onnan Skócia, London, Párizs, Liszabon. Elég sok élmény ért, ez volt életem legjobb négy éve.
Asztali beszélgetés barátokkal, fellépés egy rendezvényen, esetleg televíziós műsor? Melyiket részesíted előnyben?
Baráti társaságban teljesen más, a színpadon ahhoz képest visszafogott vagyok. A színpad és az asztal teljesen más. Az asztalnál barátok ülnek, míg a közönség teljesen idegen emberekből áll. Én mindig a saját korosztályomnak jövök be igazán, mert ők értenek meg. A televízióban kicsit nehezebb, mert jobban oda kell figyelni.
Szerinted mitől jó egy stand-up műsor?
Lendvai úr jut eszembe, aki azt mondta, hogy nem megnevettetni kell az embereket, hanem a figyelmüket magadra vonni. Az a lényege a stand-up-nak, a nevetés az egy más dolog. Van olyan stand-up, amin ha nem is nevetek, de jól érzem magam. Amikor nagy színészek mesélnek, pl. Kern András, dermedten hallgatom. Nem a poén a lényeg, hanem Te magad. Magadat adod el, a magad személyiségét, nem a poént. Ha arról van szó, hogy kinek a legjobba poénja, az Bács Miklós. Nagyon jók a poénjai, de nem jól adja elő. Ellenpélda Ádámka, akinek nincsenek jó poénjai, de nagyon jól adja elő. Le kell beszélni a közönségről a bugyit.
Hogy viseled, viselitek a népszerűséget?
Igen, most már felkapott arcok vagyunk, reklámokban is szerepelünk, ami jó, de művészi szempontból nem annyira. Amikor egy rétegkultúrából átmegyünk tömegkultúrába, tulajdonképpen „elkurvásodunk„...