Pedig ez csak a jéghegy csúcsa. Egy magára valamit is adó pro ana vagy pro mia, azaz az anorexiát illetve a bulimiát támogató oldal széleskörű tájékoztatást ad olvasójának arról, mit tegyen, ha megéhezik (mosson fogat és nézegessen túlsúlyos embereket), vagy hogy kevesebbet egyen, melyek a legjobb tippek zsírégetéshez (hidegzuhany-sokk) és önmagunk motiválásához, hogyan titkolható el az evészavar és a fogyókúra (mindig közönség előtt egyél), illetve mi a teendő, ha bekövetkezik az ún. binge, vagyis a falásroham.
És ez még mindig nem minden. Bulimiások komplett leírást kaphatnak a szakszerű, a gyomor és a nyelőcső kimarását megakadályozó hányásról, a thinspiration (soványságra inspiráló) képek és idézetek pedig jó szolgálatot tesznek mindkét csoport leépülésére, olyan gondolatokkal, mint hogy "Nem éheztetem magam, hanem az ürességben tökéletesedem”, az anorexia pedig „nem nélkülözés, hanem felszabadulás”.
Egészséges ember ilyen gondolatok hallatán persze minimum fogja a fejét és igyekszik felhívni a figyelmet azok abszurditására, az étkezési zavarokkal szenvedőknek azonban a proanamia oldalak valóságos mentsvárat jelentenek. Az az elképzelés ugyanis, hogy egy anorexiás vagy bulimiás ember nem tudja magáról, hogy beteg, téves. Sok étkezési zavaros pontosan tisztában van azzal, hogy beteg, mi több, az említett oldalak szerkesztői maguk is felhívják a figyelmet a betegségek veszélyeire.
Ilyen képekkel és idézetekkel inspirálják egymást a közösség tagjai
Mindez azonban nem sokat jelent, mert az érintettek nem ténymegállapításra vágynak, hanem szolidaritásra. Márpedig a fórumokon a tippeken túl éppen ezt kapják. Ahogy az Üvegplafon blog is megjegyezte egy korábbi bejegyzésében, a proanamia oldalak gyakorlatilag úgy funkcionálnak, mint a legjobb barátunk, a párunk vagy a családunk: a legféltettebb titkainkat is megoszthatjuk velük, mert tudjuk, hogy nem fognak elítélni.
Az anorexiás és bulimiás sorsközösségek tagjai viszont úgy érzik, nem fordulhatnak ezekhez az egyénekhez – éppen ellenkezőleg: pont a legszűkebb környezetük elől próbálják meg a legjobban titkolni a betegségüket. A fórumokon viszont kitárulkozhatnak, sorstársakra találhatnak és fennakadó szemöldökök nélkül tehetnek olyan kijelentéseket, hogy márpedig addig nem állnak le a fogyókúrával, amíg papírvékonyak nem lesznek.
A thinspiration fotók között ez még a szolid kategória
Egykori anorexiások vélekedései szerint ráadásul a pro ana fórumokat nem is szabad elítélni, mert segít azoknak, akik talán szeretnének, de egyelőre képtelenek kimászni a betegség bugyraiból, a részletes tippek pedig tulajdonképpen mankót adnak az ellen, hogy a fogyni vágyók maradandó károsodást okozzanak a szervezetüknek, vagy akár a halálba hajszolják magukat. Ez a kijelentés azért erősen kétségbe vonható, pszichológusok szerint ugyanis a szóban forgó oldalak esetében a segítő szándék eredménye inkább kifejezetten kontraproduktív.
Ugyanakkor annyiban van némi „haszna” az oldalaknak, hogy átböngészve őket – és kifejezetten a Hogyan titkoljuk el az evészavarunkat a környezetünk elől? részt elolvasva – a szülők is képbe kerülhetnek, mi zajlik le csemetéjük életében. (Márpedig ezt nem lenne nehéz megtenni, a Google egy halom találatot dob ki a pro ana oldal szavakat beütve.)
Ettől függetlenül az ideális természetesen az lenne, ha megszűnnének ezek az oldalak, de legfőképpen a probléma gyökere. Önmagában ugyanis az nem segít, ha letiltjuk a veszélyforrásnak számító oldalakat, sokkal inkább a közgondolkodást kellene megváltoztatni, ami nem a csontsovány, hanem az egészséges testképet élteti.
