A sör az egyik legrégebb óta előállított termék az emberiség történelmében: a mai Irán területén már az időszámításunk előtti ötödik évezredben is készítették. Tulajdonképpen bármilyen, cukrot tartalmazó gabonaféléből spontán sörszerű lé erjedhet a levegőben terjedő természetes élesztő hatására, és őseink is ebben a formában találkoztak a leginkább löttynek nevezhető dologgal. Amikor az ember háziasította a környezetében termő gabonaféléket, elkezdett azzal is kísérletezni, hogy a lé minőségét javítsa. Az első fennmaradt sörrecept az időszámításunk előtti második ezredforduló környékéről származik, e sumér leírás szerint az italt kenyérből állították elő.
És hogy milyen íze volt? A Múlt-Kor történelmi portál egy korábbi híre arról számol be, hogy elég gyatra. Mint írták, a clevelandi Great Lakes Brewing Company régészek és történészek segítségével állította elő a sumérok sörét a fennmaradt receptek alapján. Minden részletre ügyeltek, arra is, hogy semmilyen formában ne kerüljenek a folyamatba a korban ismeretlen elemek – így például az eredeti technológiához hűen kizárólag agyagedényt és fakanalat használtak. Az italt kardamommal és korianderrel fűszerezték, két napig erjesztették, de a végeredmény nem nyerte el a sörkedvelő kutatók tetszését; a sumérok ugyanis nem rendelkeztek szűrőberendezéssel, így a baktériumok jócskán elszaporodtak a sörben, amely így teljesen ihatatlan lett.
Európában vélhetően ötezer évvel ezelőtt, az újkőkorszakban kezdtek el sört inni, amikor főleg háztartásokban állították elő az italt. A sörfőzés ekkoriban a nők feladata volt, és egészen az ipari forradalom idejéig nagyrészt így is maradt, bár az otthoni sörfőzés mellett a hetedik századtól a kereskedelemben is megjelent az ital, amit szerzetesek állítottak elő és bocsátottak forgalomba. Az otthoni sörfőzés aztán a 19. századra múlt ki, az ipari forradalom után ugyanis gépesítették a folyamatot, ami miatt olcsóbb és egységes minőségű sört tudtak – tudunk – létrehozni.
Egyébként a sör nem volt mindig élvezeti cikk. A „folyékony kenyér” megnevezés nagyon is helytálló: a középkorban nagy mennyiségben fogyasztották reggeli gyanánt az alacsonyabb alkoholtartalmú változatát.