2017 márciusában a tekintélyes amerikai lap, a Vogue online kiadása tartalmas cikket szentelt a tavaszi Balatonnak és a környék legnívósabb helyeinek. A magazin újságírója itt tartózkodása során olyan – hazai szinten már komolyan jegyzett – helyeket látogatott meg, mint a Bistro Sparhelt, a Laposa Pincészet vagy éppen a Káli Art Inn, kalauza pedig a Balatoni Gasztrotérkép ötletgazdája volt. Bár korábban már a CNN újságírója is bebarangolta az északi partot, a hasonló kaliberű látogatások még igazán kuriózumnak számítanak, valamit ugyanakkor biztosan fémjeleznek: az átmeneti, recessziós évek után a Balaton ismét fénykorát éli. Mi több, talán soha nem ragyogott ilyen fényesen a csillaga.
Szocialista nyaralógyárból európai pihenőhely
Persze a magyar tenger turisztikai vonzereje sosem számított alacsonynak. A reformkorban és a 19. század végén a művészek vertek tanyát a tó mellett, miközben a boldog népek a „kies Füred kútfején és partjain vigadoztak”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valódi turisztikai imázsról ekkor még nem beszélhetünk, néhány évtizeddel később, az 1960-as évek állami és privát tulajdonban lévő üdülőinek létrejöttével azonban hirtelen mindenki számára a nyár szinonimájává vált a Balaton. És nem csak a magyarok körében. A 80-as, 90-es években ötméterenként feltűnő Zimmer frei feliratok mindenkit biztosítottak arról, hogy a Balaton európai szinten is számon tartott látványosság lett. A gyerekkori boldog emlékek és a német, majd később orosz turisták évekre elegendő muníciót adtak a helyi szolgáltatóknak: a Balaton üdülőterülete térségi szinten az egyik legdominánsabb vendégvonzó desztinációvá vált az országban, rangsorban az idegenforgalmi régiók közül mindössze Budapest előzi meg.
Puszta nosztalgiából ugyanakkor nem lehet megélni. És kiváltképp nem egész évben. A Pécsi Tudományegyetem már 2005-ben és 2011-ben közzétett egy dokumentumot a régió turisztikai erősségeiről, hangsúlyozva, hogy a Balaton esetében felelőtlenség csupán a tó fürdésre alkalmas tulajdonságait kihasználni.
A Bakony és a Balaton közé zárt, hegyek és dombok ölelte, különösen szép Balaton-felvidék, a szelíd pannon táj kiváló adottságokkal rendelkezik, ami változatos formákat kínál az öko- és az aktív turizmus kedvelőinek. A Balaton körüli kerékpáros útvonal például megépítése óta az ország egyik legfontosabb hazai desztinációja lett, és gombamód nő a kilátók és kalandparkok száma is. De fizetőképes piacot vonz a vitorlássport is, az idei tél végén pedig három hölgy Balaton Caminot hirdetett.
Ebben nagy szerepet játszik a régió kulturális öröksége is. Az ókori római emlékekben, középkori templomokban, várakban és kastélyokban, régi tájházakban és békebeli villákban gazdag balatoni környék számos programot kínál, a múltidéző attrakcióktól kezdve a lazább és a prémium minőségű fesztiválokig. Nem beszélve a Kárpát-medence sajátos geológiájából fakadó gyógy- és termálvizek vonzerejéről és a balatoni borok hívó szaváról, ami mellé a helyi gasztronómia is becsatlakozott, olyan – a hekk-lángos kombinációján túllépő – vendéglátóhelyekkel, ahol élmény elkölteni egy-egy ebédet vagy vacsorát, miközben a teraszon üldögélve, egy pohár vöröset vagy fehéret kortyolgatva csodálhatjuk az évszakok változását a Balatonon.
Az elmúlt másfél-két évtizedben komoly, főleg alulról szerveződő fejlesztések zajlottak a Balatonon, aminek eredményeként a környék a szocialista rendszer nyaralógyárából európai színvonalú pihenőhellyé vált. A gyönyörű tájhoz minőségben felzárkóztak a borok és a gasztronómia, nemzetközi színvonalú szálláshelyek létesültek, amihez tartalmas kikapcsolódási lehetőségek és kulturális programok párosulnak. Nem csoda, ha évről évre egyre több látogatót érdekel a Balaton, akik egyre többet szeretnének kapni belőle. 2016-ban már több mint 6 millió vendégéjszakát töltöttek itt a vendégek, a számítások szerint pedig ebben az évben 8-10 %-os növekedés várható.
Tovább robog a balatoni gőzös
A teendőknek azonban koránt sincs vége. A magyar kormány 2016 végén határozatot tett közzé, miszerint a 2020-ig tartó fejlesztési ciklusban összesen 365,4 milliárd forintot fordítanak balatoni fejlesztésekre magyar és uniós forrásokból. A cél, hogy egy olyan brand és olyan beruházások jöjjenek létre, amelyek alkalmasak több száz kilométerről, akár főszezonon kívül is vonzani a hazai és külföldi látogatókat – áll a Magyar Közlönyben. Mindehhez átfogó és koncentrált fejlesztések szükségesek, amelyek egyaránt érintik a turizmus, a gazdaság és az innováció területét, de a támogatott stratégiai célok között helyet kaptak az egészséges Balaton-termékek, a vízminőség, a biztonság, a közlekedési infrastruktúra, a területfejlesztés, a humánerőforrás-fejlesztés, valamint a közúti, vízi, légi közlekedési infrastruktúra és a járműpark fejlesztése is.
A kormányhatározat egy, a fejlesztések szakmai koordinációját végző, az állam kizárólagos tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaság létrehozását is előírta: a balatonfüredi bejegyzésű Balatoni Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt.-t 20 millió forint alaptőkével a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hozta létre, a továbbiakban viszont a szakmai feladatok irányítását a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. látja el.
Az új társaság fő profilja az épületépítési projektszervezés, vezérigazgatója pedig az a Mozsár István, aki korábban a BMW mérnök-menedzsereként dolgozott, de megfordult az IKEA-nál is, 2014-től pedig a szintén állami ingatlanos cég, a Városliget Zrt. tervezett múzeumi fejlesztéseinek levezényléséért felelt. Mozsár mellett nagy szerep jut Gajda Tibornak, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgató-helyettesének is. A Balatoni Nonprofit Zrt. felügyelőbizottságának tagjaként Gajda kulcsszerepet játszhat a teljes fejlesztési csomag végrehajtásában: többek között az ügynökség végzi a balatoni közlekedési hálózattal – benne a hajózással és a Balatoni Hajózási Zrt.-vel – kapcsolatos előterjesztés elkészítését, de javaslatot tesz a Hévízi Tófürdő hatékonyabb turisztikai hasznosítására is.
Hiánypótlás
Bár a teljes fejlesztési csomagot illetően még sok kérdés eldöntetlen, a fejlesztésekkel sikerülhetne hátteret biztosítani a Balaton lehetőségeinek kiaknázásához. A helyi megszállott borászok, vendéglátósok, polgármesterek alázatos munkájának eredménye ugyan vitathatatlan, de akad fekete pontokból is, amelyek rombolják az összképet – ilyen például a gyenge közlekedési hálózat, az infrastrukturális elmaradások vagy éppen a víz minősége. Jó hír, hogy a határozat kifejezetten nagy figyelmet fordít ezek javítására.
Az eddigi információk szerint a megnevezett fejlesztési célok közül 42 uniós forrásból, 14 pedig hazai támogatással. Utóbbiak közül a legnagyobb tétel a balatoni vízkészlet fenntartható gazdálkodását és a vízhasználat javítását megcélzó elem 41,4 milliárd forinttal. Kiemelt figyelmet fordítanának a balatoni hajóflotta megújítására és az e-közlekedés megteremtésére is, amivel a Balaton Európa elektromos minta-tavává válhatna. Az egyik legnagyobb hiányosság a közlekedésben jelentkezik; erre a következő válasz született: a sármelléki repülőtér légi forgalmának növelésére – és ehhez kapcsolódóan a sármelléki-zalavári iparterület fejlesztésére – 6,6 milliárd forint jut, 72,4 milliárd forintot pedig a Szántód–Kőröshegy–Balatonszentgyörgy vasútvonal felújítására fordítanak. További 3,4 milliárdot a kerékpárutak fejlesztésére költenek, míg a Badacsony és Fonyód közötti kompjárat 5,6 milliárd forintot kap. A program elemei között szerepel emellett egy tematikus élménypark létrehozása (17 milliárd forint) és a gyógyhelyek fejlesztése (3,3 milliárd), 11 milliárd forintot pedig balatoni szálláshelyek létesítésére és kapacitásbővítésre szánnak. Utóbbiból Veszprém is kiveheti a részét, hiszen 2017. január 1-től a város a balatoni térség része lett, így négy helyi szállás is pályázhat forrásra.
Mindez igen széles területet fed le, mind földrajzilag, mind átvitt értelemben, sikeres uniós pályázatok esetén pedig tovább színesedhet a paletta: fejlesztési forrásokhoz juthatnak lovasok, a vitorlások, a kenusok és a kerékpárosok, borászatok, a háztáji gazdaságok és a kézműves vállalkozások. A jövő tehát ígéretesnek hangzik, a turizmus szereplői pedig jót markolhatnak a nyereségből. Utóbbi azonban ne vakítson el senkit, s egy fontos szempontról nem szabad megfeledkezni: a balatoni örökséget ápolni kell, az elképzelések pedig hosszú távon csak akkor tudnak megvalósulni, ha az egyes szereplők összetartanak és egymás érdekeit is figyelembe veszik.
Milyen Balatont akarunk?
Bár a Balaton iránti fokozott érdeklődésnek és a fejlesztéseknek számos pozitív vonzata van, egy társadalmi konzultáció nélküli stratégia sosem lehet teljes értékű. Ráadásul a megnövekedett látogatószámnak már most érezni a negatív hatásait, ami további károkat okozhat. A tóért, a balatoni tájért felelősen gondolkodók, a Csopaki Kódex, a Balatoni Kör, a Rizling Generáció és az Északipart Magazin ezért vitasorozatot indított Balatoni Konzílium néven. A beszélgetések során a helyi gazdaság képviselői, egyesületek, önkormányzati vezetők és társadalmi szervezetek olyan témákat járnak körbe, mint a táj és az épített örökség védelme, a helyi gasztronómia, a tó mikrovilága, a nádasok, a zöldközlekedés.
Első alkalommal Csopakon vitatták meg az egyre inkább veszélyeztetett északi parti szőlők sorsát. Hiába ugyanis a kétezer éves hagyomány, a hosszan futó szőlőlankák ma már sokszor csupán csak a fejünkben élő idilli kép. Egyre kevesebben vállalják a családi örökségként kapott szőlő művelését, a magas költségek miatt pedig keveseknek éri meg újat vásárolni. Pető Piroska környezetmérnök és borász szerint a régi szőlőket jellemzően benövi a bozót, a panorámás telkeket pedig felvásárolják és nyaralót építenek rajta.
Hivatalosan ugyan építési engedély csak szőlőműveléssel, borturizmussal összefüggő építményre adható ki, és előírás, hogy a terület 80%-án szőlőnek kell lennie, ám a valóság egészen mást mutat – mondja Jásdi István borász. Hiába van a helyben gazdálkodóknak elővásárlási joguk, az ingatlanokat olyan magas áron adják el, amit a szőlőtermesztésből befolyó bevétel nem hoz vissza. Így aztán azé lesz, aki a legtöbbet ígéri érte, megépülhet a villa, és ha a gazda kivágja a szőlőt, vagy átviszi a szomszédos telekre, azért sem szankcionálnak. Elvileg ugyan meg lehetne vétózni az irreálisan magas árakat, de a gyakorlatban ez szinte soha nem történik meg.
A helyzetet tetőzi a zártkertekre kiadott, majd decemberben újabb egy évre meghosszabbított rendelkezés, ami szerint a tulajdonos engedély nélkül és korlátlanul kivághatja a szőlőt a területén. Mindössze bejelentést kell tennie, ami után ugyanígy kivonathatja a területet a művelési ágból. Nyaralót ettől még nem építhet, de okosba ezt is meg lehet oldani: szőlőtelepítési célból hivatalosan gazdasági épületet és tűzivíztározót épít – valójában villát és feszített víztükrű medencét –, majd újra kivágja a szőlőt, átminősíttet és minden rendben. Csakhogy így egyedül a nyaralók sokasodnak, indokolatlanul, miközben a szőlő egyre fogy. Sümegen mára teljesen beépültek a valaha legértékesebb területek, de Csopak és a Fekete-hegy is veszélyben van.
Mit lehet tenni? Határozottan fel kellene lépni az ingatlanspekulánsok ellen, és a legkirívóbb esetekben akár feljelentést is tenni – hangsúlyozza a konzíliumtag Csopaki Kódex, a Balatoni Kör és a Rizling Generáció. Kordában kellene tartani az árakat, a földművelőket támogatni, és természetesen megfelelő szabályozásra is szükség lenne, ami például valós gazdasági tevékenységhez köti az építkezést. És persze elmaradhatatlan az összefogás. Egy-két jó példa már akad – például a Balatonakali Történelmi Szőlőhegyek Borút Egyesület létrejötte –, de további lépésekre van szükség. Az érzékeny balatoni táj nem bír el több kizsákmányolást, ráadásul a szőlőhegyek beépülésével az összingatlanvagyon értéke és turisztikai vonzereje is lecsökken. Pedig az északi part ma a Balaton arca és kirakata, ami egész évben vonzó lehet – csak rá kellene végre jönni, és ennek megfelelően cselekedni.
Kis Balaton-kalauz
Az 5 ezer évvel ezelőtt létrejött tó már az őskorban is vonzotta az embereket, noha a területet először csak a rómaiak kezdték kiaknázni. Ők honosították meg a tavat körülölelő lankás dombokon a szőlő- és bortermelést, s örökségül sok római villát és gazdaságot hagytak. Később a honfoglaló magyarok az évszázadok alatt valóságos szabadtéri múzeummá varázsolták a térséget: a királynék városa, a tihanyi bencés kolostor, Szigliget, Csobánc, Sümeg vára, a templomromok, a szőlőhegyek kápolnái máig őrzik a múlt szellemiségét. A törökök uralmát aztán a táj is megsínylette, s csak igazán a 18. században, majd a kiegyezést követően kapott erőre, amikor a hazai társasági élet egyik központjává vált a Balaton. Ekkor kezdte megszervezni az első úszó-, kajak-, és vitorlásversenyeket Szekrényessy Kálmán első magyar úszónk, sőt a Balaton mellett rendszeres léghajós repülő kirándulásokat is biztosított. Trianon különös hozadékaként aztán látványosan megugrott a tó iránti kereslet, a Kádár-korszak bezártságában pedig az egyik legkedveltebb hazai üdülőterületté vált. A régió népszerűsége azóta sem csökkent, csupán egy dolog változott: a hagyományok – a bálok, a Kékszalag verseny, a rendezvények – mellett ma a modernség határozza meg a régió arculatát.
Ecoport
Bertalan Melinda | Fotó: Shutterstock
