Az első naphoz hasonlóan tegnap is sokan gyűltek össze az Óváros téren, hogy elmerüljenek a balkáni néptánci hagyományokban. Tegnap este három ország néptánca került középpontba: fellépett a grúziai Folk Dance Ensemble Mangi, a Bosznia-Hercegovinát képviselő Sveti Sava, és a török Atafolk néptáncegyüttes. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a tánccsoportokat, sokan nem is tudtak egy helyben maradni, jártak a lábak az előadások alatt. A táncosok széles mosolyát a közönség is viszonozta. A sok-sok színes elem mellett az volt számomra a legfontosabb észrevétel, hogy milyen örömmel táncolnak a fiatalalok, és tánc közben milyen mélyen átélik és kifejezésre juttatják származásukat.
A grúziai Folk Dance Ensemble fiútáncosai fekete, a lányok fehér színű ruhában táncoltak. Ahogy a bevezetésben elhangzott, táncuk a nő-férfi kapcsolat dinamizmusát próbálta visszaadni, aminek a lényege a boldogság. A lányok és a fiúk felváltva léptek színpadra, hol lassabb, hol gyorsabb ütemekre táncolva, szoros összhangban. A háttérben pedig dobok adták a ritmust.
A Bosznia-Hercegovinából érkező Sveti Sava néptáncegyüttes erőteljesebb színekben pompázott. Náluk a tánc és az ének felváltva kapott szerepet. Gyönyörű szólóhanggal kezdődött az előadás, és a magányos hanghoz a többiek is csatlakoztak. Erőteljes hangjuk és táncuk betöltötte a teret.
Az Atafolk néptáncegyüttes fellépésén keresztül kirajzolódtak a török néptánc legfontosabb jellemzője: a hiedelemvilágok találkozása. Mint ahogy a többi táncnál, az előadás több formációból állt össze: körök, félkörök, egyenes sorok követték egymást. Gyakoriak voltak a duplázott lépések, a karok magasra emelése, a forgások és a magasba ugrások.
