Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

BORTREZOR – Villa Tolnay, Primus Rozé 2016

2017. augusztus 23. 4:30 // Forrás: Ecoport
Vannak borok, amikből érdemes bespájzolni, időnként elővenni egy-egy palackkal, és leellenőrizni, hogyan érnek, mennyire bírják az idő vasfogát. És vannak borok, amiket egyszerűen MEG KELL INNI. Ebbe a második – egyáltalán nem lenézendő – kategóriába tartozik többek között a nyár elmaradhatatlan hűsítő kedvence: a rozé.

A cikk eredetileg az Ecoport magazinban jelent meg.


Jelentősége van a tisztaságnak és a munkafázisok pontos és jó időben történő elvégzésének. Jó rozét csak komoly ember tud készíteni.

Azt gondolom, mindenki tudja, a rozé úgy készül, hogy a kék szőlőt a vörösboroknál rövidebb ideig tartják héjon. Pár óra áztatás után kipréselik, és így a héjban lévő színanyag épp csak megfesti a mustot. Aki rozét akar készíteni, az általában korábban szüreteli le a szőlőt, mintha vörösbort szeretne: így üdébb, gyümölcsösebb marad az íz, amit a reduktív fémtartályos erjesztés meg is őriz. Könnyed teste, jellemzően lendületes savai és gyümölcsös aromái miatt nemcsak azért illik a nyárhoz, mert ilyenkor természetesen szomjasabbak vagyunk, hanem mert az évszak ételei kifejezetten jól passzolnak hozzá. És Magyarországon egyre jobb rozékat kortyolhatunk…

„Úgy tekintünk a borra, mint Magyarország egyik legértékesebb kulturális örökségére. Célunk a nemzetközi mércével is kiemelkedő minőségű, egyedi borok megalkotása.”

Bármilyen furcsa, ezt egy svájci mondta. Philipp Oser, a csobánci Villa Tolnay alapító-tulajdonosának megszívlelendő gondolata ez, aki beleszeretett a tanúhegybe és ide kötötte életét. Amikor megtudta, hogy nagy színésznőnk, Tolnay Klári abban a házban húzódott meg a második világháború alatt, úgy döntött, róla nevezi el a pincét. Nagy Lászlóval, a borvidék avatott ismerőjével hatalmas munkába fogtak. Minden erőfeszítésük arra irányul, hogy felismerjék a talajban és a mikroklímában rejlő lehetőségeket. Rátalálni a saját ösvényre az igazi badacsonyi terroir felé. Ennek a tájkóstolgatásnak az egyik gyümölcse a Cabernet Sauvignon-ból készült 2016-os Primus Rozé.

Ez a borház első rozéja, de nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy kijelentsük, nem az utolsó. Már illatában is különös, igazi Cabernet. Nem azt a túl illatos és általános gyümölcsös rozét kapjuk, hanem egy feketeribiszkés, ásványos, hosszantartó illatú és ízű könnyű bort, aminek komoly mondanivalója van. Igazi badacsonyit. A 12,5%-os alkohol tökéletes egyensúlyban van a savakkal, az ízzel. A kifejezetten kellemes első benyomás után gondolkodósabb utóízek jönnek, Hamvas Béla cuppogva mondaná, hogy hegyi rozé. Természetesen nem álltam ellen a kísértésnek, azt is ki kellett próbálnom, hogy bírja ez a bor a szikvizet. A kísérlet minden várakozásomat felülmúlta: kis fröccsentéssel felfrissült, még üdébb lett, illata még szebb, kisfröccs arányban pedig felülmúlhatatlan. Ez a rozé, kérem szépen, mindent tud, amit egy olyan bornak tudnia kell, aminek nincs más dolga, mint hogy minél hamarabb megigyák. Bárhol, bármikor, bárhogyan.

A rozé szerelmeseinek megsúgom, idén a füredi városi borversenyen ezek a rozék kaptak arany minősítést, így nagy valószínűséggel ezekkel is találkozhatunk majd a Tagore sétányon a Borhetek alatt:

  • Tihanyi Cabernet Sauvignon Rozé 2016 és Tihanyi Kékfrankos Rozé 2016, Hudák Szőlőbirtok és Borászat
  • Pécselyi Kékfrankos Rozé (gyöngyöző) 2016, Kálmán Pince
  • Cabernet Sauvignon Rozé 2016 és Kékfrankos Rozé 2016, Ódor József Pincészete, Aszófő
  • Füredi Kékfrankos Rozé (gyöngyöző) 2016, Schieszl Borház
  • Balatoncsicsói Kékfrankos Rozé 2016, Szabó és Fia Borpince

Tóth Loon | Fotó: Tóth Loon, Domján Attila

vehir.hu

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.