Bevallom töredelmesen, én az az ember vagyok, aki ha új kütyüket kellene vennie a lakásába, a tévé még csak véletlenül sem jutna eszébe. Nem azért, mert nem nézek filmet vagy sorozatokat, csak azt épp a neten, a laptopomon teszem, és a hírekkel is ugyanez a helyzet. Az is igaz, hogy a családomban sem a tévé a fő prioritás: a szüleim még mindig egy pár csatornás, velem egyidős dobozon nézik az esti sorozatot, ami jobb napjain is maximum annyit tud felmutatni a laptoppal szemben, hogy egy kicsit nagyobb képernyőn élvezhetném az adást.
A világ viszont továbblépett az én múlt században ragadt agyamon, és azoknak, akik egy kicsit jobban odavannak a technikai vívmányokért, egészen szuperszonikus megoldásokat kínál.
Igaz, a legtöbbjük még csak prototípus, de a gyártók már a tavalyi Ceatec kiállításon is meglehetősen imponáló ötletekkel álltak elő.
A Panasonic például gyakorlatilag megvalósította a sci-fi rajongók álmát, amikor egy olyan átlátszó képernyős televíziót álmodott meg, ami kikapcsolt állapotában kvázi láthatatlanná válik. A tervezők egy üvegbe építették be az áramköröket, a kivetített képet pedig a felhasználók a lapon belül szabadon pozicionálhatják, így az egyfajta dekorelemként is szolgálhat: mögé kisebb polc is szerelhető. Mindehhez természetesen OLED-technológia dukál, azaz a pixelek önmagukat világítják meg, amivel az energiafogyasztás is csökkenthető. A kijelző kép és filmnézésre, valamint zenevezérlésre is alkalmas, rossz hír viszont, hogy legjobb esetben is csak három év múlva kerülhet a boltokba.
Nem kevésbé lenyűgöző elképzelésekről tett tanúbizonyságot a Samsung a hajtogatható televízióval, ami egy gombnyomásra síkképernyősből hajlítottá válik, de talán ennél is érdekesebb az LG poszterként összetekerhető tévéje. A körömpiszoknál is vékonyabb, mindössze 0,18 milliméteres laptól valóban eldobja az ember az eszét: amellett, hogy piszok jól néz ki, 810x1200 pixelben videókat és képeket is megjelenít. Ráadásul hajlíthatóságának köszönhetően olyan érzése van az embernek, mintha gyakorlatilag a zsebében hordhatná a tévét – noha a gyártók a méreteket szeretnék növelni.
Hasonlóan szellemes megoldásokkal állt elő a kevésbé ismert Haier cég is: összelegózható moduláris tévéjének a lényege, hogy szabadon cserélgethetjük a Full HD vagy a 4K felbontású (minimum 3840×2160 képpont) kijelzőt, a beépített kamera pedig azt is jelzi, ha túl közel vagy túl sokáig ülünk a tévé előtt, és csökkenti a fényerőt.
A modularitás egyébként másik szinten, a tartalom variálásánál is megjelenhet: ez esetben a felületet annak fényében szabhatjuk a kedvünkre, hogy éppen egy szélesvásznú mozit vagy 4:3-as képarányú videót akarunk nézni. Mellesleg felület: a Samsung tavaly a világon elsőként mutatta be a keret nélküli, hajlított televízióját, ami a külcsínt illetően is sokkal tetszetősebb társainál, ha pedig már szem gyönyörködtetésről van szó, a Sharp Aquos 8K tévé ennél is tovább megy: pixelszáma 33 milliós. Kár, hogy az ára már kevésbé szívmelengető: egész pontosan 100 ezer dollárt, azaz 25,74 millió forintot kóstál.
Hajlíthatóság és 8K technológia ide vagy oda, ha laptop és tévé között kell választani, sokaknál (nálam is) az számít, melyik tudja jobban visszaadni a mozi élményét. Mert utóbbi vonzereje részben mégis csak hatalmas méretében áll, amitől egy kicsit úgy érzi magát az ember, mintha a vászon őt magát is beszippantaná és a film részévé tenné. Valószínűleg ez lebeghetett a Panasonic mérnökeinek szeme előtt is, amikor megtervezték a 2017-es IFA-n bemutatott HDR10+ minőséget garantáló, 77 colos, azaz pár centi híján két méteres képátlójú televíziót.
Na jó. Azért ha egy ilyen dobozt felém dobnának, lehet, hogy kitárnám a karom, hogy elkapjam.
