Még a VEN előtt indult Klausz Melinda kezdeményezése, amelynek nyomán a kari honlapon szavazhattak a hallgatók, hogy a kilencöves tatu, az impala, a mosómedve, a hiúz, a szurikáta, a szakállasbagoly illetve a kenguru közül melyeket fogadnák örökbe. A szurikáták bizonyultak a legnépszerűbbeknek, így Klausz Melinda és néhány Tudás Szigetes aktivista segítségével még a VEN előtt megkezdődhetett a gyűjtés. A hallgatók és a VEN-polgárok 100 és 50 forintos adományaiból összegyűjtött teljes összeget - 46.850 forintot - a kis állatok étkeztetésére, kifutójuk fejlesztésére fordítják.
Az állatkerti menet, amelyhez bárki csatlakozhatott, szerda délután indult az egyetem elől. Sokan érkeztek az örökbefogadás ceremóniájára, és az állatkert előtt is sokan várakoztak így már népes társaság vonult végig az állatkerten a szurikáták kifutójáig.
Török László, az állatkert igazgatója, köszönetét fejezte ki a támogatásért, majd átadta az örökbefogadást tanúsító oklevelet Melindának. Két vállalkozó szellemű hallgatólány felragasztotta a kifutó üvegére a táblát, amely a látogatóknak is jelzi, hogy a szurikátáknak már vannak gazdái.
A szurikátákról tudni lehet, hogy rendkívüli módon érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állatok, és ez hasznukra is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell kiaknázniuk. Testhossza 30 cm, ehhez jön még a 20–24 cm-es farok. Tömege az 1 kilogrammot is elérheti. Szőrzete általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, a hasi oldalon pedig világosszürke. A farok vége feketés-sötétbarna színű. Mivel élőhelyén nemigen talál olyan sűrű növényzetet, hogy elbújjon a ragadozók elől, földalatti járatokban él. Nappali állatok, és az üregük néhány száz méteres környezetében szinte minden táplálékforrást hasznosítanak, legyen az zsenge hajtás, gumó vagy gyökér, esetleg aprócska állat. A vadon élők néha még a skorpiót is megeszik. Amikor a telep környékén már nincs mit enni, az egész csoport új otthon után néz. Mókás külsejük miatt igen kedvelik őket az állatkertekben.
