Az egész egy filmelőzetessel kezdődött. 2005 elején jártunk, és a magyar mozikba akkor jutott el a Piszkos tánc második része, én meg látatlanul is úgy belehabarodtam ebbe az életörömöt sugárzó, szenvedélyes táncba és kultúrájába, hogy azonnal tudtam, meg akarok tanulni salsázni. A moziélményen túl, már otthon, tizedszerre is ugyanolyan lelkesedéssel végignézve a filmet lestem a mozdulatokat, és újra és újra hallgatva a zenéket próbáltam utánozni a táncot.
Az alaplépést még így tanultam meg, hogy aztán négy évvel később, friss egyetemistaként egy kubai salsa tanfolyamra elvetődve rájöjjek, a vásznon látottaknak nagyjából pont ennyi köze van az igazi kubai tánchoz. Na jó, pár forgástechnika és figura is egyezik. Nem mintha ettől kevésbé fülig érő szájjal mentem volna haza az első órámról, mindenesetre a valóságban a salsa ezen ága (többfajta stílus is létezik) kevésbé a fülledt erotikáról szól, sokkal inkább a játékosságról, de azért van benne kellő pajkosság is, és ha igazán szépen csináljuk, elképesztően gyönyörű, látványos és közben igazán nők és férfiak lehetünk.
Utóbbi kijelentéstől egyébként egyáltalán nem kell megijedni. A kubai salsában az egyik legjobb, hogy nem kíván meg senkitől versenytáncos tudást, sem semmilyen előzetes felkészülést, és bárki, kortól, testi adottságoktól függetlenül belevághat. Bár kívülről nézve meglehetősen bonyolultnak tűnnek a figurák, valójában mind néhány alapvető lépéskombinációra épül, amelyeket sokkal egyszerűbb elsajátítani, mint hisszük. Ellenben remekül le lehet nyűgözni vele társainkat.
De az sem baj, ha nem jön össze egy lépés. Számomra az órák legjobb pillanata olykor nem is az, amikor megtanulunk egy új figurát, és a szabad tánc alkalmával sikeresen alkalmazzuk, hanem amikor valamit elrontunk, és aztán jó nagyot nevetünk magunkon.
Persze az igazán szép az, amikor teljesen egymásra hangolódva, csak a zene ritmusára meg a partnerünk vezetésére hagyatkozva táncolunk, elengedve a görcsös megfelelést, a gátlásokat és minden más gondolatot. Ilyenkor tényleg egy picit szárnyal a lélek, bármennyire is gejlnek hangzik. (Egyébként cseppet sem kell aggódni, ha nincs partnerünk, akivel ropnánk, mert az ún. rueda de casino=körtánc során folyamatos párváltás történik, ergo mindenki táncol mindenkivel.)
Havannai táncosok
No és az sem utolsó, hogy salsázás révén valahogy exponenciálisan nőnek az élmények, és mindig tud valami önmagán is túlmutatót nyújtani. Nemcsak a tekintetben, hogy jó tanfolyamra jutva a kubai salsán kívül még egy sor másik stílust is megtanulhatunk, amiket ugyanúgy beépíthetünk a táncunkba: például a Despacito alapját is adó reggaetont, a rendkívül elegáns sont, a vallási rituálékra építő rumbát, a cha-chát, a játékos mambót és merenguet, vagy az igazán érzéki bachatát. De mindezeken túl még rengeteg mindent adhat a salsa: személy szerint így ismertem meg számos kedves embert, az így szerzett tapasztalataimnak köszönhetően léphettem fel egy egyetemi táncklub tagjaként egy gólyabálon, így vettem részt életem első flashmobján, és így történt az is, hogy egyik éjjel az utcán összetalálkozva egy salsás ismerősömmel spontán táncba kezdtünk az utcán. Szóval a salsa sokkal több, mint puszta tánc.
Amiért mégis újra és újra bevon, az a belőle áradó életöröm. Egy 12 éves „kapcsolatban” általában már nem lángolnak úgy a felek, mint a kezdet kezdetén, és ma már én sem mindig érzek csillapíthatatlan vágyat a heti alkalmak hallatán: van, hogy a munkától elfáradva inkább csak olvasni szeretnék. De amikor eljutok, a 90 perces óra után még mindig szinte tánclépésben haladva, teljesen feldobva sétálok haza.
Veszprémben a Salsa Sabrosa és a Salsa Fuerte iskoláknál is lehet kubai salsát tanulni.