Egy dolgot tisztázzunk gyorsan: még Misi vagy, netán már Mihály?
Még Misi. És egyelőre még maradok is, legalább 18 éves koromig. Bár igazából szeretnék utána is az maradni, mert szeretem ezt a nevet.
A Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny apropóján beszélgetünk, de most úgy általában is érdekel: ha érkezik egy felkérés, mi alapján születik döntés, hogy vállalod?
Legtöbbször apukámhoz, Boros Jánoshoz érkezik a felkérés, de ő soha nem mond igent vagy nemet elsőre. Mindig megbeszéljük a dolgot a zongoratanárnőmmel, Megyimóreczné Schmidt Ildikóval, valamint a Virtuózok műsor megálmodójával, Peller Mariann-nal, és közösen döntünk.
Mik a fő kritériumok?
Volt egy művész, akinek nagyon tetszett az ide vágó mondása. Három fontos, mérlegelendő dolog van: az anyagiak, a karrier és a szakmaiság. A háromból legalább kettőnek meg kell lennie ahhoz, hogy igent mondhassunk. Szóval, most már mi is így gondolkozunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy alig mondok nemet egy koncertre, mert nagyon jól érzem magam ebben az életformában, élvezem, és szerencsére lehetőségem is nagyon sok adódik.
Felteszem, ezt csak magántanulóként tudod megoldani. Azért látnak az iskolában?
Igen, a Pécsi Művészeti Gimnáziumban vagyok magántanuló, 9. osztályos. Ez azt jelenti, hogy sem a zongoraórák, sem a zenei tantárgyak alól nem vagyok felmentve, ami heti 6 órát vesz igénybe. Ezekre mindig be is járok, ha tehetem, mert ráadásul szeretem őket és fontos tárgyak. Igazából egész sokat bent vagyok az iskolában, ma például a teljes napot ott töltöttem reggel 8-tól délután 2-ig.
Amikor a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenyre hívtak, gondolom, nem nagyon kellett mérlegelnetek, hogy fontos-e?
Nem, nem! Ez már egy éve szóba került, a Filharmónia Magyarországtól szóltak, és nagy öröm volt, hogy ebben részt vehetek. Chopin F-moll zongoraverseny II. és III. tételét játszottam egy japán és egy amerikai karmesterrel. Amúgy mostanában nem terveztem a Chopin-zongoraversenyt, de nagyon szívesen megtanultam erre az alkalomra.
Te magad is egy verseny, egy vetélkedő során tűntél fel és szereztél hírnevet. Mit gondolsz a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenyről?
Hasonlít a Virtuózokra, de mégis teljesen más. Verseny mivoltuk miatt hasonlóak, hiszen a végén egy valaki nyer majd. De a kialakítása, ahogy műsor felépül, az másképp lett kitalálva. A zenei anyagok nagyszerűek, jókat válogattak össze, úgyhogy szerintem nagy siker a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny.
Már sok koncert van a hátad mögött, így van tapasztalatod a karmesterekről. Milyen a viszonyotok?
Csak jó élményeim vannak. Ami fontos, hogy komolyan és egyben barátilag lehessen beszélgetni a karmesterrel. Meg tudjam értetni velük, amit én szeretnék, amit csinálok a zenével, hiszen ez alapvető, hogy a karmesterrel nagyjából egy véleményen legyünk. Legtöbbször a dirigens alkalmazkodik a szólista elképzeléseihez, hiszen azért kérték fel őt. Nagy élmény volt a versenyen is figyelni a vetélkedő karmestereket, a mozdulataikat, roppant tanulságos volt. Akikkel már felléptem, például Vásáry Tamás, Medveczky Ádám vagy Kovács János, mind nagyon kedvesek voltak hozzám, megtiszteltetés volt velük együtt a színpadra lépni.
Volt olyan versenyző, aki továbbjutástól függetlenül, külön szimpatikus volt a számodra?
A magyarokat személyesem is ismerem, már felléptem velük, de persze a külföldiekkel más a helyzet. A japán és az amerikai karmester, akikkel a Chopint játszottam, nagyszerű volt a munka, noha teljesen más zenei karakterek. De ez kifejezetten tetszett, hogy másképp gondolkoznak a műről. Sorsolás útján kerültünk össze, és szerencsénk volt, mert nagyon megtaláltam a hangot mindkettőjükkel. Jó, baráti viszonyban tudtunk zenélni, ami fontos. És a folytatás sem kizárt, már említették is, hogy a jövőben majd szívesen fellépnének velem. Amúgy nem szurkolok egy valakinek – az egész versenynek szurkolok, hogy minél több karmestert megismerhessenek, és fontos lépés legyen a pályájukon, hogy Magyarországon értek el egy szép eredményt.
Te magad mit profitálhatsz a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenyből?
Egyrészt sok remek zenészt megismerhettem. Aztán megint szerepelhettem a tévében, ami mindig nagy öröm. De figyelembe véve a nemzetközi mezőnyt, a jeles zsűrit, mégis csak az a legnagyobb megtiszteltetés, hogy ennek részese lehettem, ott lehettem közöttük.
Méhes Károly
