A díjat részben a német kultúra területén végzett aktív tevékenységéért ítélte oda Szandrának a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának Oktatási és Ifjúsági Bizottsága, részben pedig az ELTE Germanisztika – német nemzetiségi alapszakán írt szakdolgozatának elismeréseként. „A szülőföldemről, Bakonyszücsről és a kalendáriumi év ünnepeiről írtam, illetve a faluban élő emberek életének jelentős stációit vizsgáltam, a dolgozatban pedig a helyi dialektus kifejezéseit is feltüntettem, ezzel a szücsi nyelvjárást is megmentve az utókornak” – magyarázza.
A díjátadón / Fotó: Máy Péter
Szandra számára ez különösen fontos. Bakonyszücsi lányként a német nyelvjárást beszélő és a sváb kultúrát gyakorló közegben, háromgenerációs nagycsaládban nevelkedett, az itt kapott értékek pedig alapvetően meghatározzák az identitását és az értékrendjét. „Mivel a szüleim napközben dolgoztak, sok időt töltöttem a nagyszüleimmel, elsősorban a nagymamámmal. Tőle tanultam a nyelvet, a kultúrát, az összes népszokást, az imákat, a dalokat” – meséli.
„Később, amikor az Ugodi Általános Iskolába kerültem, az osztályfőnököm, Törökné Wenczel Anna ösztönzött arra, hogy gyűjtsem össze a bakonyszücsi sváb történeteket, hagyományokat. Az ő személye és az így szerzett élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy jobban elmélyedjek a témában. Ezután már tudatosan választottam ki az iskoláimat, és egy kicsit küldetésemmé vált, hogy megőrizzem a múlt értékeit. A nagyszüleink közül sajnos már nagyon kevesen tudják aktívan ápolni a kultúrát és a nemzetiségi nyelvet. Ha mi fiatalok nem teszünk azért, hogy mindez fennmaradjon, sajnos el fognak tűnni ezek az értékek.”
Szandra az általános iskola elvégzése után a veszprémi Lovassy László Gimnázium német nemzetiségi tagozatára jelentkezett, ahol saját bevallása szerint nagyon alapos és sokrétű tudást kapott tanáraitól, és ismét rendkívül inspiráló személyekkel találkozhatott. „Nagyon sokat jelentett számomra Eich Mária, az osztályfőnököm támogatása, aki német nemzetiségi néprajzot tanított nekem, valamint Schindler László, a nemzetiségi tagozat vezetőjének biztatása, hogy továbbra is ezen az úton haladjak.”
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Az utak azonban ritkán egyenesek, kisebb-nagyobb kanyarok mindenhol adódnak. Szandra számára a német mellett a művészetek, a versenysport is mindig nagy szerelmet jelentett, és bár utóbbiról szőtt terveit egy sérülés miatt fel kellett adnia, korábbi művészeti tanulmányait a középiskola alatt is folytatta. A Csermák Antal Zeneiskolában négy évig tanult magánéneket, emellett a Golding, majd a Winner Táncsport Egyesületnél társastáncolt, zongorázott, gitározott és zenekarokban énekelt. És akkor az irodalomról még nem is beszéltünk, ami ugyancsak nagy kedvence volt, és ami közvetve a sorsát is megpecsételte.
„A gimnáziumban Wenczel Zsuzsanna magyar tanárnőm Anna Frank naplója címmel színdarabot rendezett, amelynek a főszerepét én játszhattam el. Hatalmas élmény volt számomra, tanáraim biztattak, hogy ilyen irányban folytassam tanulmányaimat, ezért úgy döntöttem, jelentkezem a Gór Nagy Mária Színitanodába. Nem bíztam benne, hogy felvesznek, de a felvételi első fordulója után odajött hozzám Gór Nagy Mária, hogy nem kell jönnöm a következő alkalomra, mert bejutottam.” – emlékezik vissza Szandra, aki négy éve már a budapesti József Attila Színház társulatát erősíti. Első szerepét a Munkácsy, a festőfejedelem című musicalben kapta, legutóbb pedig a Verebes István rendezte, decemberben bemutatott Lucifer show-ban láthatta viszont a közönség, ahol az egyik színben Éva karakterét alakítja.
„Mondhatni megfertőzött a színház szeretete – mondja. – Azt hiszem, aki egyszer belekóstol, nagyon nehezen szabadul. Számomra az adja a színjátszás izgalmát, hogy míg a magánéletben mint Holczinger Szandra létezem, a színpadon olyan karaktereket személyesíthetek meg, melyekre a való életben nincs lehetőségem. Ráadásul minden nap rendkívül széles érzelmi skálán mozgunk, és az, hogy közvetve a nézőknek is lehetővé tesszük ennek a sok érzelemnek a megélését, hogy eljuttathatjuk az emberekhez a színház üzenetét és fontosságát, hogy adhatunk, az csodálatos dolog.”
Négylábú baráttal egy forgatáson / Fotó: Bolya Árpád
Szerencsére Szandrának erre több fronton is van lehetősége. Anyaszínháza mellett a Veres1 Színházban, illetve a Partvonal Műhelyben is játszik, ahol főleg gyerekeknek tartanak beavató színházi előadásokat, és jelenleg a János vitéz Iluskáját alakítja. Emellett rendszeresen részt vesz filmes munkákban és sorozatokban, legutóbb épp a Válótársakban és hamarosan az RTL Klub Tanár című sorozatában láthatjuk őt.
„Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt, amiért a színház miatt kissé elhanyagoltam a nemzetiségi tevékenységeimet. Ebből a hiányérzetből született meg az elhatározás, hogy jelentkeztem a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola német nemzetiségi óvodapedagógus szakára, amit a tanodával párhuzamosan végeztem. Nagyon kemény időszak volt, hiszen a színészképzés szinte 24 órát követelt, és közben Vácon is teljesítenem kellett. De nem bántam meg, mert mindig is a pici gyerekek jelentették azt a közeget, ahol igazán önfeledten magam lehettem és átadhattam az általam képviselt értékeket. Szeretnék a jövőben még gyerekekkel foglalkozni, mert egyelőre csak színházi workshopokon vagy nemzetiségi rendezvényeken van rá lehetőségem.”
Szandra azonban itt nem állt meg. A főiskola utolsó évében, hogy mélyebben is beleáshassa magát az őt igazán érdeklő nyelvjárás kutatásba, felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Germanisztika német nemzetiségi szakára. „Tudományos szempontból ez rengeteget adott a fejlődésemhez, részt vehettem a dr. Erb Mária vezette projektben, a német nyelvjárásokat tartalmazó szótár elkészítésében. Büszke vagyok rá, hogy dr. Manherz Károlynál írhattam a szakdolgozatomat, hiszen ő nagyon nagy szaktekintély. És persze az is jól esik, hogy noszogatnak a tanáraim, hogy a mesterképzés után maradjak PhD képzésen is, mert jól jönne az utánpótlás az egyetemen. Nem zárom ki ennek a lehetőségét, de egyelőre még annyira benne vagyok a többi teendőben, hogy erre nem tudok választ adni” – mondja Szandra.
Fotó: Máy Péter
Merthogy azokból akad bőven, és ha még bírjuk követni a tevékenységeket, íme, némi további adalék a listához: Szandra a Holczinger-Molnár duó tagjaként egykori Lovassys és szintén Koch Valéria-díjas osztálytársával, Molnár Mariannal több nemzetiségi rendezvényen is megfordul. Mariann harmonikakíséretével bakonyszücsi és tótvázsonyi népdalokat adnak elő, legközelebb Münchenben, „Az elűzöttek emléknapján” lesznek láthatóak. Különösen büszke rá, hogy színészként, valamint dialektusban felénekelt népdalokkal ő is közreműködhetett Szász Attila hamarosan debütáló Örök tél című filmjében (díszbemutató: január 30.), mely a magyarországi németek elhurcolását dolgozza fel. Emellett Sós Ágnessel járja az országot, és egy készülő dokumentumfilm szereplőjeként 80 év fölötti svábokkal beszélget arról, mit is jelent magyarországi németnek lenni az idős, illetve a fiatal generáció számára.
S bár bevallja, a sok tevékenység együttes működtetése sok energiát követel, nem érezné kereknek az életét, ha bármelyikről is le kelleme mondania. „Kiskoromtól kezdve óvtak attól, hogy szétszórjam magam, és arra biztattak, válasszak ki magamnak egy utat. Én viszont ragaszkodtam a több útvonalhoz. Azt mondják, ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz, és egy kicsit így gondolkodom én is: minél több mindenhez értesz, minél több területen tudsz boldogulni, annál többet érsz és annál nagyobb biztonságban érezheted magad – kiváltképp mert a színészet gyönyörű, de bizonytalan szakma. Szeretem ezt a sokoldalúságot és hiányérzetem lenne, ha valami nem működne. Mert ez visz tovább, ez ad nekem motivációt. A Koch Valéria-díj is azért jelent nekem sokat, mert motivál, hogy tovább folytassam a munkám.”
Édesanyja, Holczingerné Szabó Andrea, Nemcsák Károly, Szandra, párja, Szalai Róbert és édesapja, Holczinger János a gálán
E vezérfonal mentén szeretné élni a jövőjét is Szandra. „Amíg lehetőségem van rá, szeretnék színészként tevékenykedni, hiszen összekapcsolja mindazt, amit szeretek. Remélem, a jövőben mindezt két nyelven is megtehetem. Emellett szeretnék valami maradandót alkotni a falumról, hogy megmutassam, igenis ott van a térképen ez a pici, 300 fős település. Éppen ezért tervezem összeállítani a teljes bakonyszücsi anyagot, ami egy néprajzi falutörténeti könyv alapja is lehet, illetve egy gyerekeknek szánt, helyi népdalokat tartalmazó daloskönyvet. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, szeretném majd a gyerekeimnek is továbbadni a kultúrát, hogy ők is büszkék lehessenek a származásukra, úgy, ahogy én is az vagyok.”
Veszprém a kiindulópont
Szandra számára nem csak szülőfaluja, Bakonyszücs jelent olyan alapot, amire építkezhet, de Veszprém is rendkívül fontos szerepet tölt be az életében. „Veszprém nagy mérföldkő volt számomra, ami bizonyos szempontból pótolta számomra a szülőfalumat, amikor a gimnázium miatt kollégiumba költöztem és tulajdonképpen leváltam Szücsről. Nagyon szorosan kötődöm a városhoz, és abszolút a kiindulási pontomnak tekintem. Mindent ott éltem meg: az első szerelmeket, az első nagy csalódást, ott alakult ki a legtöbb barátságom, ott vannak a zenei, táncos emlékeim, az iskolák, a párom is a megyéből származik, ismerem a város minden zugát. Ma már nagyon sok minden Budapesthez köt, de ha egyszer mégis másként adódna, Veszprémben bármikor el tudnám képzelni az életem.”
