Digitális fényképek, zenék, dokumentumok – adathalmazok, melyeket nap mint nap tömegével pakolgatunk merevlemezről pendrive-ra vagy az okostelefon memóriakártyájára. A legtöbben talán csak néhány napig, hétig vagy hónapig őrizzük meg a chipekre mentett információkat, ezért még kevesen szembesülhettünk azzal, milyen érzés lehet elveszteni az USB-kulcson tárolt komplett családi fotóalbumot. A szakemberek ellenben már régóta tudják azt, amivel az óvatlan átlagfelhasználók lassan de biztosan szembesülni fognak: minél több információt próbálunk meg összezsúfolni egy helyen, annál valószínűbb, hogy a tárolt adatok az idő múlásával egyszerűen elvesznek a chipről. A memóriaegységeket készítő elektronikai iparnak márpedig ki kell elégítenie az egyre növekvő kapacitásigényt, ugyanakkor eleget kell tennie a méretbeli korlátokban támasztott gyártói követeléseknek is. Sok bit kis helyen is elfér, de nem a végtelenségig: szakértők ma úgy vélik, 1 gigabájtnyi információ 6 négyzetcentiméternyi chipen csupán 10-30 évig tárolható biztonsággal.
Ennél még a nyomtatott könyv is jobb
Kutatók úgy vélik, az aggasztó jelenségre a parányi dolgokban kereshetjük a megoldást, vagyis a nanotechnológiát kell segítségül hívnunk ahhoz, hogy egészen döbbenetes kapacitású adathordozókat gyártsunk és a mentett adatok visszaolvashatóságát a jelenlegi tipikus élettartam sokszorosára növeljük. Alex Zettl professzor (képünkön), a kaliforniai Berkeley Egyetem fizikusa és kollégái jelenleg éppen ilyesfajta megoldáson fáradoznak: az American Chemical Society nevű tudományos társaság nanotechnológiai szaklapjában június 10-én jelenik meg publikációjuk, benne egy kísérleti memóriaegység részletes leírásával. A kutatói csoport állítása szerint felfedezésük tárgya képes több ezerszer annyi adatot eltárolni, mint a hagyományos szilíciumchipek, sőt a mentett információt akár egymilliárd évig is képes biztonsággal megőrizni.
Zettl és munkatársai megjegyzik, hogy napjaink néhány óriási adattárolási sűrűségre képes kísérleti hordozója csupán a másodperc törtrészéig képes megőrizni a mentett információkat. Szintén megemlítik, hogy Hódító Vilmos 1086-ban kelt Ítéletnapi könyve ugyan 900 évig fennmaradt, de a földbirtokviszonyokat tartalmazó híres kódex 1986-ban digitalizált változata csupán 20 esztendeig volt elérhető – ennyit bírt ugyanis az adathordozó.
Mint szén nanocsőben a vas nanorészecske
A kutatói munkacsoport egy olyan kísérleti memóriaegységet fejlesztett, amely egy szén nanocsőből és a járatban mozogni képes vas nanorészecskéből áll, amely méreteit tekintve körülbelül 50 ezerszer vékonyabb az emberi hajszálnál. Elektromos áram segítségével a részecskét nagy pontossággal lehet oda-vissza mozgatni a csőben, melynek eredményeképpen programozható memóriarendszert indukálhatunk. Mintha szilíciumchippel dolgoznánk: a megfelelő hardver segítségével az információt eltárolhatjuk majd később vissza is olvashatjuk. Laboratóriumi vizsgálatok és az elméleti számítások azt mutatják, hogy az újonnan létrehozott memóriaegységgel 6 négyzetcentiméteren akár 1 terabájtnyi információt is eltárolhatunk, az adatok pedig akár 1 milliárd év múlva is visszaolvashatóak maradnak.
