Február másodikához, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához tartozik a medveles hagyománya: ezen a napon a medve előjön a barlangjából, de ha meglátja az árnyékát a napsütés miatt, akkor visszabújik még aludni, mert hosszú lesz a tél. Borús időben nincs árnyék, a medve sem ijed meg és kint marad, mert hamarosan érkezik a tavasz. Ha tehát azt látja, hogy szép, napsütéses idő van, akkor azt még úgy értelmezi, hogy csak a tél "kacérkodik" vele, a borús idő pedig azt jelenti, hogy a tél most adja ki "az utolsó mérgét". A hiedelem Erdélyből származik, meg Jókai Mórhoz is köthető, akinek Az új földesúr című regényében először jelent meg az időjós medve alakja.
A Veszprémi Állatkertben a mai napon kijöttek a medvék a barlangjukból, s mivel az esős időnek köszönhetően nem volt árnyék, kint is maradtak, s elkezdték falatozni meglepetéstortájukat. Ezzel azt jelezték a veszprémieknek, hogy nem tart már sokáig a tél.
Idén az állatkertben a medveles eseményét összevonták a medvék búcsúztatásával, hiszen a Modern Városok Program keretében megvalósuló fejlesztések egyik jelentős eleme egy új medvekifutó, ami a jelenleginél lényegesen nagyobb lesz. A kivitelezés idejére a medvék elköltöznek, de a projekt befejeztével újra láthatóak lesznek.
