Az ír-magyar rock-zenész hetekkel ezelőtt Veszprémben lépett fel, új felállásban, és úgy érzi, új lendülettel: gitár-centrikus, pörgősebb és energikusabb műfajra cserélte a lágyabb dallamokat.
Hrutka Róberttel, akivel eddig leggyakrabban együtt hangzott el a neve, 8 év után váltak szét útjaik teljes békességben. - Rájöttünk, hogy más zenei irányba szeretnék tovább haladni – részletezte lapunknak Jamie Winchester. – Volt egy rövid szünet, amit arra használtam fel, hogy magamban átgondoljam és pontosítsam mi hiányzott korábbról, min akarok változtatni. Ebben az állapotban megszülettek az első új dalötletek, amelyből kiderült, hogy van egy jól meghatározható vonal, amelyet követni szeretnék a zenémmel. Csak pár hónap kellett ahhoz ezek után, hogy összejöjjön egy nagylemeznyi anyag.
- Amikor zenét írok, mindig a dallam jön először és utána a hozzá illők szöveg – válaszolja kérdésünkre, hogy hogyan alkot. - Nagyon fontosnak tartom, hogy amennyire csak lehet, olyat énekeljek, ami valóban az enyém, érzelmileg és gondolatilag egyaránt. Néha egy nóta megírja magát két perc alatt, mikor beülök a stúdióba, elkezdek pengetni és az egész rögtön adja magát. De volt már olyan is, mikor 6 hónapig szerkesztettem egy dalt. A családom nagyon jól viseli ezt, hiszen tudják, hogy akkor vagyok igazán boldog, ha ezt csinálhatom.
Az új felállás, zenekar megszületése hosszú történet: A dobos és a basszus gitáros Kotler Ákos és Giret Gábor a korábbi csapatból maradtak velem, és egy ideig együtt játszottam az Anna and the barbies-zal, onnan van Pásztor Sámuel. Az ő markáns energikus, kicsit koszos, punkos gitározása az utolsó építőkockáját adta az új stílusunknak, amellyel 4 percben szeretnénk „lerúgni az ember fejét”. És ehhez jön még a 21. század érzése Moldvai Márkkal, a Neo zenekarból, akivel az úgynevezett bio-rockot próbáljuk belekeverni.
Jamie szívéhez közel áll Veszprém:
– A legkedvesebb veszprémi emlékem az egyik Utcazene fesztiválról van, a volt Séd mozi előtti koncertünk. Nem találtunk széket Hrutka obival és egy sörpadra ültünk le zenélni kettesben. Ahogy játszani kezdtünk, egyre több ember gyűlt körénk. Meleg nyár volt, mindenkit átjárt az Utcazene hangulata. Azt akkor, ott nagyon élveztem, és szívesen gondolok vissza rá most is.
