– Egy egészen parányi csapattal vágtunk bele a munkába, a vállalásunk viszont nagy volt – emlékezik vissza az egykori alapító tag és főszerkesztő. – Egy klasszikus jobboldali, polgári gondolkodású közéleti hírportált szerettünk volna létrehozni, akkoriban ugyanis a városi médiapiacon, a helyi rádió átformálódását követően – ahol néhány Vehires kollégával együtt dolgoztunk – a jobboldalnak nem volt valódi esélye megszólalni. Munka után, szabadidőnkben kezdtünk el dolgozni: szereztünk egy laptopot, beültünk a Marica kávézóba, anyagokat írtunk és terveztük a vehir.hu alapjait.
2008. április 10-én aztán hivatalosan is elindult a vehir.hu, amely a kezdetektől fogva kettős célt szolgált: „az említetteken túl szerettük volna földrajzilag is szélesíteni a határokat, Veszprémen túlnyúlva térségi szerepkörben gondolkodtunk. Kijártunk a szomszédos kistelepülésekre tudósítani, ami nagyon unikálisnak számított” – mondja Füssy Angéla.
Az oldal gerincét akkor még a közéleti hírek alkották, magazinosabb jellegű írások kisebb mértékben jelentek meg, de az újságírók idejük és energiájuk fejében igyekeztek könnyedebb témákkal is színesíteni az oldalt. A politika mellett nagy szerepet játszott a kultúra, készültek nagyinterjúk, riportok, később női témák is megjelentek és egyre nagyobb hangsúlyt kapott a sport, hiszen Veszprém életében utóbbi kiemelt jelentőségű. „Volt, hogy valakivel csak online tartottuk a kapcsolatot, de volt egy pici, kemény mag, 3-4 fő, akikkel nagyon családiasan tudtunk együttműködni” – meséli Angéla.
Újdonságot természetesen nemcsak a tartalom jelentett, hanem maga a felület is, az internetes közeg. Akkor még nem a telefonon olvasták az emberek a híreket, de látszott, hogy ebbe az irányba, az online felé fog elmenni minden, a tartalom és a marketing is – vélekedik a korábbi főszerkesztő.
– Meg kellett szoknunk, hogy nincsen este, éjszaka vagy hétvége: az online média folyamatos jelenlétet és gyorsaságot követel. Mi abban voltunk érdekeltek, hogy minél hamarabb tudósítsuk a híreket. Az internet elterjedésével párhuzamosan elkezdtünk élőben is közvetíteni egy-egy eseményt, először csak szöveg szintjén, később videókat is készítettünk.
Füssy Angéla szerint ugyanakkor a valódi nehézséget kevésbé az új terület meghódítása jelentette. „Mi őszintén vállaltuk az identitásunkat, emiatt viszont bizonyos közegben ellenségesen tekintettek ránk. A gyorsaságunk miatt pedig nyilván voltak gyerekbetegségei az oldalnak: online felület révén nem ment át három kéz (főszerkesztő, olvasószerkesztő, tördelőszerkesztő) alatt minden szöveg, így esetleg jobban benne maradtak a hibák. Emiatt az elején duplán támadtak minket. Ugyanakkor iszonyatosan gyorsak voltunk, ami ellensúlyozta ezt. Másrészt az is nagyon jó volt, hogy bár sok fiatal vett részt a csapatban, ott voltak mellettünk a „nagy öregek”, akik jobban odafigyeltek a helyesírásra, tudták, hogy egy szöveget meg kell szerkeszteni. Rengeteget tanultunk tőlük és a közegtől is, elsősorban szakmai alázat tekintetében.”
Utóbbira szükség is volt, hiszen a kezdeteket még elsősorban a lassú felfutás jellemezte. „Az elején már pár száz kattintásnak nagyon örültünk. Rengeteg türelem és elszántság kellett ahhoz, hogy kinője magát a portál.”
Mindemellett viszont szükség volt még egy dologra, hogy a vehir.hu elérhesse tízéves fennállását. „Abban, hogy elkezdtük megérezni a súlyunkat Veszprémben és a térségben, nagyon sokat jelentett a partnerek támogatása is. Gondolok itt akár a Veszprémi Állatkert igazgatójára, a két színház vezetőségére, de kiváló kapcsolat alakult ki a rendőrséggel, a katasztrófavédelemmel és a vezető politikusokkal is – nemcsak városi, hanem magasabb szinten is. Kicsik voltunk, újak, fiatalok, ennek ellenére komolyan vettek minket, partnerként kezeltek és minden olyan segítséget megadtak, ami ahhoz kellett, hogy felnőjünk.”
Füssy Angéla szerint az itt eltöltött idő nagyon jó tanulóidőszak volt, egy olyan alap, amire később is építkezhetett. „Én korábban rádióztam és tévéztem, írott sajtóban először a Vehirnél kezdtem el dolgozni. Később az országos sajtónál, a Magyar Hírlapnál folytattam a munkát, de ahhoz, hogy ez sikerüljön, kellett az, hogy itt meg tudtam erősödni. Ehhez a legszilárdabb alapot a Vehir adta, erkölcsileg és szakmailag is.”
