2018. december 13., csütörtök
Luca névnap

Veszprémben a zenei élet is sokkal családiasabb

Meglehet, a zenei pályán való érvényesüléshez Budapest kikerülhetetlen, Süle Zsolt és Trócsányi Gergő, az ÉSTE formáció tagjai sosem adnák fel veszprémiségüket a sikerért. Mert itt minden közvetlenebb: bármikor baráti beszélgetésekbe futhatsz, amiből akár új zenei kezdeményezések is születhetnek.

Mint ahogy az ÉSTE esetében is történt, hiszen Zsolt és Gergő először egy Utcazene Fesztivál idején kezdték el megálmodni a formáció alapjait, és minden, ami a zenekarhoz tartozik, a beltartalom, a hozzáadott érték is helyi, a dalokban is megjelenik a veszprémiség.

De nem csak emiatt kedves számukra a város. „Veszprémben egyszerre van jelen a városi és a vidéki életérzés, a gyermekkori emlékeim miatt pedig örök szerelem számomra. Én mindig veszprémi leszek, annak ellenére is, hogy három éve Hidegkúton élek, nyolc évet pedig Pesten töltöttem. Itt születtem, majd a Gagarin, a mai Kőhíd utcában, az állatkert közvetlen szomszédságában nevelkedtem, és a világ legtermészetesebb dolgaként minden nap oroszlánbőgésre, pávarikoltozásra ébredtem. Ez a mesevilág teljesen átszőtte a gyerekkoromat és folyamatosan kalandokat biztosított: rendszeresen belógtunk az állatkertbe, csalánnal etettük a bölényeket, szaladtunk a kecskék, lámák elől, a Gulya-dombon bográcsoztunk, suli után a Veszprém-völgyben csatangoltunk” – meséli Gergő.

Fotók: facebook.com/ÉSTE - Baumann BélaFotók: facebook.com/ÉSTE - Baumann Béla

Kötődésekből Zsoltnak is kijutott bőven. „Minden zuga felidéz valamilyen emléket – mondja. – Emlékszem, amikor Herendről bejöttünk anyámmal gyerekként, mindig szerettem hallgatni a cipője kopogását, mert nálunk még nem voltak járdák, amelyek visszhangozták volna. Gyerekkorom meghatározó helyszíne volt a piaci pecsenyés, később a Cserhát előtt kaptam az első pofont egy buli alkalmával, amin ma már csak kacagok. Itt éltem meg a szerelmet, a Maricába jártunk a társasággal és a Mackóba mozi előtt, ahol mindig ettünk egy kis franciasalátát majonézes virslivel, kiflivel. Ide kötött az amatőr színjátszás, a muzsikálás, a régi színházkerti koncertek, itt zajlottak a Ki mit tud?-ok elődöntői. Veszprémben soha nem unatkoztam, itt mindig jól éreztem magam.”

Nem véletlenül büszke a város régóta gyökerező zeneiségére is. Gergő elmondása szerint valószínűleg akkor is a zenélés felé fordul, ha nem Veszprémben nő fel, a város pezsgő underground élete azért nagyban segített az elhatározásnál. „Itt szippantottuk magunkba az első koncertek élményét, itt jött létre a Hollywoodoo és szereztünk neki országos hírnevet. Akkoriban nagyon erős volt a helyi klubélet – ott volt az Enyhe Fintor Klub, a várban a Pince Klub, az egyetemen az E kamaraterem, amelyek fellépési lehetőséget biztosítottak. Sok volt a rivális zenekar, akik egymásra is jó hatással voltak, hiszen mindenki küzdött, hogy megmutassa magát.” Éppen erről az időszakról szól a Hollywoodoo Veszprém rock ’n’ roll city című száma is, amelyet mindig előadnak, ha hazai pályán mozognak – már hagyomány lett, hogy nyaranta fellépnek a Sörfesztiválon és év végén az Expresszóban.

A formáció tagjai szerint rendkívül üdvözlendő az Utcazene Fesztivál vagy a VeszprémFest létrejötte is, amelyek ma már bőven kinőtték Veszprém határait. Nagyon színvonalas kulturális élet zajlik a városban az utóbbi években, az ország minden pontjáról özönlik ide a zenei kultúra, sőt ma már külföldről is egyre többen érkeznek.

Mindössze egy dolog hiányzik szerintük, egy olyan, kb. 150 fős klub, ahol a helyi erő és a most nevelkedő zenekarok is bemutatkozhatnának, hogy a pódiumot megtöltve később nagyobb helyszíneket is kipróbálhassanak. „Jó, hogy nekünk ott volt az ÉSTE esetében a Dubniczay-palota, ahol először felléptünk, és ahova ismét megyünk majd a Zenélő udvarba, vagy hogy megjelenhettünk a Játékszínben, de kellene egy ilyen hely is” – mondják. Ettől függetlenül viszont csak pozitívumokat tudnak említeni Veszprém kapcsán.

Mert hiába igaz a mondás, hogy ami Budapesten nincs, az nem is létezik a köztudatban, semmiért sem adnák fel veszprémiségüket. Mert Veszprém minden szinten sokkal élhetőbb. Itt, ha elmész egy Rozé Rizling Jazz Napokra, biztosan összefutsz néhány baráttal, és egy váratlan találkozás nagyon jó beszélgetéseket indíthat el. Ettől még a zenei események is sokkal családiasabb lesznek, és ebben a tekintetben Veszprém bizonyosan felülmúlja Pestet – vélekednek Zsolték. Arról az összefogásról nem is beszélve, amelyet Zsolt tapasztalt a Dal kapcsán. „Hihetetlenül jó érzés volt megélni az emberek támogatását, szeretetét.”

De Veszprémben még ennyi se kell a spontaneitáshoz. Elég végigsétálni az utcán, beülni egy kávézóba, és mindenhol ismerős arcokba botlasz. Olyan ötletek is csak itt pattanhatnak ki, mint az Arany Elefántyúk-díj. „Pesten folyton rohannak az emberek, állandó a taposás, nem figyelnek egymásra, a közlekedés pedig egy rémálom, állandóak a forgalmi dugók. Veszprém ebből a szempontból is sokkal élhetőbb. Itt nincsenek nagy távolságok, ha szeretnél meglátogatni egy barátot, jó idő esetén 20-30 perc alatt odaérsz. Nem kell hozzá Facebook vagy telefon sem, hogy összejárjunk” – mondják a zenészek.

Mindemellett a város szerethetőségéhez nagyban hozzátesz kivételes földrajzi és természeti adottsága is: épp a Bakony és a Balaton régió metszéspontján helyezkedik el, dimbes-dombos utcái, parkjai, az óváros épp olyan élvezhetők, mint a gyönyörű kirándulóhelyként szolgáló Veszprém-völgy. „Minden elérhető itt, kulturálisan, sportban, szabadidős tevékenységben is. Nagyon szeretek horgászni és gombát szedni – mindkettőre van lehetőségem, hiszen tíz percre van a Bakony, a Balaton is. Egy balatoni nyaralás sem igényel előzetes szervezést, és Eplénybe is könnyen el tudok menni síelni, sportolni” – ecseteli Gergő. Ugyanakkor Pest sincs messze, ha éppen a közelgő fővárosi ÉSTE bemutatóról van szó.

Ráadásul Veszprém nívója egyre jobban nő az utóbbi években – teszi hozzá Zsolt. „Az emberek mindig felkapják a fejüket, amikor elmondom nekik, honnan jöttem. Jó ebben a veszprémiségben fürödni.”