B. Hegedűs Piros szerint azért tudtak ilyen sokszínű és izgalmas kiállítást nyitni, mert mindegyikük más egyéniségű, más stílusban alkot. Láthatunk nosztalgikus kollázsokat, műanyaghulladékot felhasználó modern művészetet, vasszobrokat, valamint városunk jellegzetességeit megörökítő képeket is.
Kiállító művészek: B. Hegedűs Piros, Baumann Béla, Debreczeny Zoltán, P. Kovács Péter, Varga-Háli Zsóka, Zámbó Attila
Piros köztük az, aki „női tudattal fest” – a nők gondolatvilága szerinte a kapcsolatok, a család, az élet eseményei körül forog, ezekből merít ihletet ő is, amikor csendéleteit készíti. „Bármelyik képet nézzük, mindegyiknek van valami egyéni inspirációja. Igyekszem úgy megfesteni, hogy ne derüljön ki, hogy kivel, hol, mikor történt. Itt nem egy hideg múzeumi falról van szó, hanem szinte sátortábort vetettünk, ezáltal spontánabb a helyzet. Nincsenek címek. A cél az, hogy beszédbe elegyedjünk az emberekkel, megismerjenek és megkedveljenek minket” – mondta nekem a művésznő beszélgetésünk során.
„Nincs kimondva a mondat vége, csak az eleje. Ezáltal szerintem mindenki jobban bele tudja magát élni” – mindenkinek mást jelenthetnek a Piros által ábrázolt szimbolikus tárgyak, a férfi-nő kapcsolat, az élet nagy játszmáját jelentő társasjáték motívuma, vagy például a mitológiai elem, Párisz ítélete, amely a ma is jellemző döntések és választások fontosságára mutat rá.
Mindezek a szimbólumok olyan technikával kerültek papírra, amely beleviszi az alkotásba a játékosságot: a szépia fotókra emlékeztető képek akrillal készültek, s mindenféle anyagokkal vannak vegyítve. A kisebb, logikusan megszervezett, geometrikus kollázsok, a „pici hangulatok” anyagait megmentett hulladékokból nyerte: könyvekben talált levéltöredékekből, bélyegekből, kéziratokból – ezekkel kezdett el játszani. A művésznő keveri a rajzot és a festést, ahogyan például Debreczeny Zoltán is. Debreczeny stílusa annyiban különbözik az övétől, hogy ott könnyen felismerhető motívumokat lelhetünk fel a képeken: Veszprém nevezetességei köszönnek vissza ránk élénk színekkel, ugyanúgy kevert, mutatós technikával.
„Itt semmi sem valóság” – Piros képei álomvilágba repítenek minket, amelyből mindenki mást szűrhet le. „Mindenki annyit képzel bele, amennyi az intelligenciája.” – Piros szerint széles fantázia kell, sok mindenre való asszociáció képessége, hogy értelmezni tudjuk ezeket az alkotásokat.
