A veszprémi Utcazene Fesztiválon pedig feltűnt egy ismerős arc, és bár nem volt rajta semmiféle festék, a jellegzetes arcot, amelyet olyan sokáig bámulva szuggerálni szoktunk – remélve, hogy elmosolyodik – felismertük, így hát felkerekedtünk, hogy mielőtt megint szoborrá változna, meséljen nekünk különös hobbijáról. „Ma éppen turistaként vagyok itt, azért nem vagyok befestve, egyébként egy hétig Karlovy Varyban voltam a Nemzetközi Filmfesztiválon, tegnap még Prágában jártam, szóval ma van egy pihenőnapom.”
Fotó: nyugat.hu
A szoborember elmesélte, Barcelonában látott először ilyent, ott megtetszett neki, és azóta már túl van több, mint tíz szezonon. A mozdulatlanság művészetét a kezdetekben egy órában mérte, ma már akár nyolc órát is képes egy helyben szoborként állni.
Fotó: nyugat.hu
