Jellemző ránk, hogy a helyismeretünk csak szemmagasságig tart, és az okostelefon-korszak a tekintetünket még inkább lefelé irányítja. Manapság már nem divat, de a múlt század elejéig az épületeket teljes magasságukban díszítették, így ha hajlandóak vagyunk felnézni a kijelzőből, pofás kis műalkotásokban gyönyörködhetünk. Tegyünk egy sétát a belvárosban, és vesszünk el azokban a részletekben, amik mellett máskor elmegyünk!
Pucér nők a Megyeházán
Nem tudom, önök mennyire alaposan nézték meg a Megyeháza épületét. Én ugyan néha rá-rácsodálkozom a gyönyörű neoreneszánsz homlokzatra, a tümpanonban az építés évszámát (1886) körülölelő angyalokra, a megye címerét tartalmazó oromdíszre – de azt csak e cikkre készülve vettem észre, hogy a díszablakokon meztelen hölgyek süttetik a hasukat, és gyönyörködnek az egykor szebb napokat is megélt Püspökkert látványában.
A pucér nők egyáltalán nem idegenek az ókori művészetet mímelő reneszánszt mímelő neoreneszánsz korszellemtől, ami újra felfedezte magának a humanizmust és az emberi test szépségét. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Róna József (1861-1939) által kifaragott kőhölgyek szemérmetlenségében mélyebb üzenet is rejlik: az egyházról leváló világi hatalom egyfajta fricskája a várost uraló püspök felé. (Az egyházi és világi hatalom szétválasztása ebben az időszakban élte hőskorát, ezt igazolja például a polgári anyakönyvvezetés 1895-ös bevezetése, amivel az állam átvette a polgárok nyilvántartásának feladatát az egyházaktól).
Veszprém címere a Kapuváry-házon
Az 1793-ban, a Kapuváry család részére épített ház homlokzatán két címer díszeleg: a Szabadság tér felől a család jelképét láthatjuk, az Óvári utcáról azonban a város címerét. Ez utóbbi abból az időből való, amikor a Kapuváry-ház volt a Városháza. És ez nem is volt olyan régen: bár az épületet 1886-ban vásárolta meg az önkormányzat, több mint száz éven át, egészen 1993-ig innen irányították a város életét.
Oroszlánok, a törvény őrei
Nem csak a Lánchíd büszkélkedhet nyelv nélküli oroszlánokkal: a Veszprémi Törvényszék épületét díszítő faragott nagymacska-fejek hasonlóan híján vannak a szervnek. Az épület mai formáját 1906-ban nyerte el Wagner Ödön tervei alapján. 1763 és 1887 között a Vármegyeháza működött a várbéli épületben, 1872-ben pedig már a törvényszék és a járásbíróság bírái dolgoztak a ma is az igazságszolgáltatást szolgáló termekben. Az oroszlánok egyébként az ablakok alól figyelik a róluk tudomást sem vevő turistákat.
Ágyúgolyók az Ipartestület falában
A veszprémi Vár utca egyik legfurcsább látványossága – ami mellett szintén úgy sétálunk el, hogy tudomást sem veszünk róla – az Ipartestület székháza. Az épület homlokzatában ugyanis a veszprémi várra kilőtt ágyúgolyókat találunk – noha az épületet jóval a végvári idők után húzták fel. Egészen pontosan 1814-ben, amikor a tűzbiztonság érdekében felújították a Tűztornyot és Fecskendőházat építettek a lábánál, amelyben aztán 1818 és 1885 között a Városháza is működött, mielőtt a már említett Kapuváry-házba költözött.
Hogyan kerültek hát az ágyúgolyók az épület falába? Nos, nem rendeltetésszerű használat útján. Az építkezéskor a bástya lábánál a földben találtak rá a golyókra, amelyekből tizenötöt - a régi idők mementójaként - a homlokzatba falaztak.
