Ők azok – mármint úgy általánosságban véve –, akiket előszeretettel vesz elő az egyszeri autós (tisztelet a kivételnek!), amikor 35 fokban toporog az autójával az építkezés miatt összeszűkült sávban, ahelyett, hogy hasítana az úton, és akikkel valószínűleg az égvilágon senki nem cserélne jelenleg, még akkor sem, ha meg van győződve róla, hogy a közúti munkások mindig csak támasztanak. (Zárójeles megjegyzés: ki támaszt munkaidőben, ki meg facebookozik…)
Nem lennénk a körforgalom építőinek helyében
A Csipkerózsika álmából felébredt és rögvest kánikulával támadó nyarat még azoknak sem könnyű elviselni, akiket a reggeli biciklizést/sétát/autózást követően klimatizált iroda vár, azok számára pedig, akik folyamatosan a tűző nap alatt dolgoznak, még fokozottabb az „élmény”.
Egy aszfaltozó például ilyenkor simán pályázhatna a legkönyörtelenebb munkahely versenyén: a levegő hőmérsékletén kívül neki a 250 fokos, gőzölgő aszfalttal is meg kell küzdenie, ami együtt nagyjából 70-80 fokos hőérzetet ad. A helyzetet nehezíti, hogy a munkát nagyon félbeszakítani se lehet egy-egy pihenő erejéig, ha ugyanis az aszfalt megfagy, az isten se szedi fel többé. Vagy legalábbis csak óriási pénzkidobás árán. Így aztán bár kánikulában az első számú szabály minél több folyadék fogyasztása, erre leginkább csak két munka elvégzése között van lehetőség.
Élet és meleg egy vasöntödében
Sokkal jobb helyzetben a hegesztők sincsenek, akiknek az 1500 fokos hegesztőív mellett ugyancsak átlag 70 fokkal kell megbirkózniuk.
De nem véletlenül mondta azt korábban Pattyantyús Gergely üvegfúvó művész sem az Ecoport magazinban megjelent interjúban, miért művelik egyre kevesebben a hivatását: a homokszerű alapanyag 1100-1300 fokon olvad folyékony üveggé, amelyet még akkor melegében formáznak meg a mesterek. Egy-egy ilyen kemence mellett a minimum 40 fok folyamatosan garantált, de a még izzó és fortyogó üveg megformázásához is kell kitartás.
Hasonló kondíciók uralkodnak az acélkohókban is – noha a hagyományos, kézi módszeres olvasztást emiatt is egyre kevesebben vállalják.
Kell az alázat az üvegfúváshoz
Irigyelni azért a zárt térben dolgozók többségét sem kell. Bár az újhullámos cukrászdák és pékségek egyre nagyobb trenddé válnak, ezzel együtt pedig úgy tűnik, gasztrovállalkozást nyitni ma a legjobb dolog, az ízlésesen berendezett helyek pultjai mögött időnként a pokol bugyrai várnak. Már ami a forróságot illeti. Pékségekben, éttermekben vagy akár csak a sarki gyrososnál könnyen felkúszik a hőmérő higanyszála 50 fokra, a huzattal viszont csak csínján lehet bánni, nehogy lebőrösödjön a pékáru. És nagyon leállni se lehet, hiszen sok az éhes száj: értelemszerűen ilyenkor senki sem gyújtja be túl szívesen otthon a sütőt, tovább forrósítva a lakást, inkább rendel vagy beül egy étterembe, netán a Balaton partján hűsöl és a helyi étkezdékben fogyaszt.
Tavaly ilyenkor az M1 készített riportot egy pékségben
Ami pedig a cikk elején említett, közlekedési eszközökben töltött fortyogást illeti, nem vagyunk vele egyedül. Csak míg mondjuk utasként jobb esetben néhány megálló után leszállhatunk a gyakran klíma híján 50-60 fokosra hevült járműről, a buszsofőrök és a mozdonyvezetők kénytelenek egész nap azokon keringeni.
Szóval amikor következő alkalommal arra gondol, hogy „kánikula esetén minden munkahelyen rossz, de nekem a legrosszabb”, jusson eszébe, hogy ez valószínűleg mégsem igaz.
