A különböző hát-, és gerincproblémák diagnózisának leírása, megállapítása nem az én dolgom, tisztem, és hát kevés is lennék hozzá. Inkább a megelőzés módjaira, és egyáltalán a kialakulásuk okaira hívnám fel a figyelmet. Jól bevált módszeremet, a modellezést alkalmaznám most is. Mielőtt rátérnénk a példánkra, szeretném megosztani veletek a véleményem, hogy mi okozza a bajok java részét. A problémánk oka, nem új keletű, mondhatni nagyon távoli. Ha hinni lehet az evolúciónak, és származásunk másik történetének, akkor Ádám sokkal szőrösebb volt, mint azt hinnénk, és Évánk nevelésén kívül még két dolgot elszúrt: nevezetesen azt, hogy lejött a fáról, és hogy felegyenesedett.
Ezzel a két szörnyű, ámde logikus lépéssel, ugyan egyeduralkodóvá tette az emberi fajt, de közben felborította testének egyensúlyát. Erre aztán az évezredek, és a civilizáció rátettek egy lapáttal, és eljutottunk oda, hogy a mai emberek jó része, gyengébb törzs izomzattal rendelkezik, mint következő példám főhőse, egy kiscica.
Tehát, képzeljük el, hogy Cirmos úgy gondolja, sokkal jobb lesz neki két lábon, felegyenesedik, két hátsó lábára áll, és ettől kezdve így él. Szép lassan már nem gond neki az egyensúlyozás, lábai, csípője alkalmazkodik a kihíváshoz. A háta pedig egyre többször segíti ki a törzsének első felét, olyannyira hogy szép lassan nagyon nagy százalékában már át is veszi azt. Észre sem veszi, de az idő múlásával a hasi, törzsi izmai már csak árnyékai régi önmagának, csak annyit érez, hogy ha egyszer, kétszer lemegy négykézlábra, és úgy szeretne járni mint rég, akkor az már hatalmas erőfeszítésébe kerül, elfárad, nem megy. Nem erőlteti, hisz neki úgyis jobb két lábon.
Aztán jönnek a bajok, elkezd fájni a háta, először csak reggel, később már nap közben is. Nem érti a mi macskánk, hogy mi a baj, pedig még pihenteti is, sokat ül, mint az emberek, tornáztatja, nyújtóztatja a hátát, ahogy a gazditól látta. De, csak fáj. Szed rá gyógyszert, kicseréli az ágyát, elmegy masszőrhöz, hiába. Szépen beletörődik, hogy biztos hátfájós típus, ez van. Él a fájdalommal, egyre kevesebbet dorombol, és már a Whiskas-nak sem tud örülni. Hát élet ez?
Szegény cicusunk úgy járt, mint a civilizált ember, elfelejtette, hogy van eleje. Szerencsétlen háta azért fájt, mert a törzsének egyik oldala túlzottan leterhelt volt, a másik gyengesége miatt. Ha a macsek karban tartotta volna a hasi izmait, akkor a mai napig boldogan kergetné két lábon is akár a cicalányokat.
És akkor kanyarodjunk vissza hozzánk, hisz csak mi emberek vagyunk oly botorok, hogy ezt a dolgot elkövessük. A megoldás igazából egyszerű, de nagyban függ a jelenlegi helyzetünktől az adott kérdésben.
Ha még nem fáj a hátunk, mert fiatalok, edzettek vagyunk vagy, mert egyszerűen még nem tart ott az állapotunk, akkor nincs más dolgunk, mint megelőzni a bajt, és elkezdeni kiegyensúlyozottá tenni a törzsünket. A funkcionális tréning, a legtöbb csoportos edzésfajta, a CrossFit, és az ésszel elkövetett testépítés is nagyon jó lehet például erre a célra.
Ha olyan mértékű a hátfájásunk, ami csak a komfortérzetünket súrolja, akkor még szintén el lehet kezdeni az edzéseket, de ilyen esetben fokozottan oda kell figyelnünk magunkra, az edzés fajtájára, és gondosan válasszunk edzőt és edzőtermet.
Abban az esetben pedig, ha már komolyabb fájdalmaink vannak, esetleg más tünetek is, akkor nagyon fontos, hogy lásson, kivizsgáljon orvos! Ha megvan a diagnózis, akkor el lehet dönteni, a gyógyulási folyamat mikéntjét.
Azt azért szeretném, ha tudnátok, hogy szinte minden gyógyuláshoz mozogni kell! Akkor miért ne mozogjunk már a betegség, fájdalmas állapot előtt?
Legyetek tisztában a hasizmok fontosságával, szerepével, foglalkozzatok velük, és elkerül Benneteket a macskajaj!
