A párásító feltöltése
A humidor párásítás desztillált vízzel történik. Egy tálba töltsünk desztillált vizet és állítsuk bele fejjel lefelé a párásítót, mintegy 15-30 perc elteltével a megfelelő mennyiségű desztillált vizet fogja magába szívni a párásító, ha nem megoldható, hogy egy edényt használjunk, akkor lehet akár egyenesen az akrylpolimer kristályokra vagy a szivacsra is önteni a desztillált vizet. Fontos hogy a párásító kívülről száraz maradjon, ezért a vízbe merítés után mindenképpen töröljük át papírtörlővel és itassuk fel a felesleges folyadékot.
Nem mindegy, hogy mekkora a párásító, hiszen ha túl nagyot teszünk bele, akkor a páratartalom is túl magas lesz. Egy átlagos méretű (azaz 50-80 szál szivar tárolására alkalmas) humidorba, vagy annál kisebbe az egyik legmegfelelőbb választás lehet az arany akrylpolimer kristályos Angelo párásító.
Milyen humidor párásítók közül szemezgethetünk?
A hagyományos szivacsos párásító: Ugyanolyan elven működik, mint a virágok alá helyezett oázisok, csak éppen nem vízzel látja el a szivarokat, hanem azok párásítására szolgál.
Akrylpolimer kristályos párásító: Az akrylpolimer kristályok a saját tömegük 4-5 szörösére képesek duzzadni, hiszen így tudják magukba szívni a vizet. Ezekre a kristályokra kell ráönteni a folyadékot, amit magukba szívnak és így biztosítják a megfelelő páratartalmat. Sokkal alkalmasabbak a páratartalom megtartására, mint a szivacsos megoldás. A szivacsos párásítókból nagyon egyszerűen kreálhatunk kristályos párásítót, oly módon, hogy kivesszük a szivacsos részt és kristályokat teszünk a helyére.
Hygrolator párásító: Ez már egy eleve desztillált vízzel feltöltött rendszer, melyet egy fóliával ellátott védőcsomagolásban lehet kapni. Csak ezt a takarófóliát kell eltávolítanunk, majd behelyezzük a humidorba és ez szabályozza a páratartalmat. Kb 40-60 nap után kell csak desztillált vízzel utántöltenünk.
A megfelelő páratartalom 68-72%-os a humidorokban, ezzel elősegítve, hogy a szivarok megfelelően égjenek. 22 Celsius fokos hőmérséklet és kb 70%-os páratartalom mellett egy légköbméter levegőben kb. 13 gramm víz van. Ez a legideálisabb környezet a szivaroknak, ugyanis ekkor a szivarok saját tömegük 13%-át képesek magukba szívni.
Mindig nagyon fontos a megfelelő páratartalom biztosítása a szivarjainknak. Az alacsony páratartalom azt eredményezheti, hogy a szivar kiszárad, így megrepedezik, könnyen törhet és nagyon gyorsan elég a meggyújtás után, hiszen nincsen meg az a nedvességtartalom, ami meglassítaná az égésüket. A nedvesség elvesztése a szivarok ízét is befolyásolja, nem lesznek olyan lágyak, ellenben erőteljesebb és egyben kesernyésebb is lesz az ízük.
