Az alapszabadság mennyisége az életkorral együtt növekszik, ezen túl pedig akár pótszabadság is megilletheti a munkavállalót. Ám ha valaki részmunkaidőben dolgozik, vagy épp megválik tőle a cég, akkor milyen szabályok vonatkoznak rá?
Mennyi szabadság jár?
Egy évre 20 nap alapszabadság jár, de az életkor befolyásolja a kiadható napok számát. A jogszabály szerint a 25. életévétől plusz egy, a 28. életévétől plusz kettő nap adható. A 31 évesek hárommal, a 33 évesek néggyel több napot vehetnek ki. A 35. évüket betöltött dolgozók már öt nappal többet pihenhetnek, a 37 év felettiek hattal, a 39. évüket elért alkalmazottak pedig hét nappal több szabadságot kapnak. 41 felett 28 nap, 43 felett 29, míg a 45 éves kort elértek már 30 nap szabadságra jogosultak.
Pótszabadságot a munkavállaló az élethelyzete, illetve egészségügyi, szociális szempontok miatt kaphat. A fiatal munkavállaló 18 éves koráig évente 5 napot, az a szülő pedig, aki 16 évesnél fiatalabb gyermeket nevel, egy csemete után kettő, két gyerek után négy plusznappal gazdálkodhat. Ha pedig nagycsaládos, akkor összesen hét nap szabadságra jogosult. A vak munkavállalónak évenként plusz öt szabadság jár, a föld alatti vagy sugárzásnak kitett munkahelyen tevékenykedőknek pedig szintén öttel nő az éves szabadnapkeretük.
Ha a munkavállaló még nem egy teljes éve dolgozik a cégnél, akkor időarányosan adható ki a szabadsága.
Jár szabadság a próbaidő alatt is, ám akkor a munkaadó határozza meg, hogy mikor engedi el a dolgozót, ő nem kérhet pihenőnapokat. Tehát ha a vezető előre kikötötte a munkaszerződésben, hogy a próbaidő alatt nem küldi szabadságra az új kollégát, akkor csak ennek leteltével kérhet szabit.
Ugyanazok a jogszabályok érvényesek a négyórás munkaerőre, mint a nyolcórásra. Tehát ugyanannyi nap szabadság jár az előbbieknek is. A különbség csak annyi, hogy míg egy nap szabadságra a teljes munkaidős dolgozó nyolc óra bérét kapja meg, addig a négyórás a négy órának megfelelőt.
A diákok általában csak rövid időre keresnek munkát, sokan csak a nyári szünet idejére. Így sokuknak meg sem fordul a fejében, hogy akár szabadságra is mehetne. Mind az alkalmi munkavállalói könyvvel, mind a szerződéssel dolgozó diákok időarányosan kapnak pihenőnapokat: tehát például ha egy tanuló három hónapot dolgozik, akkor öt napot vehet ki. Ha fiatal, 18 év alatti a munkavállaló, akkor plusz két nap pótszabadságra is jogosult.
A kölcsönzött munkás szabadságát a kölcsönvevő adja ki, az időpontot legkésőbb a szabadság kezdete előtt három nappal kell közölni. Ezen túl ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak a kölcsönzött dolgozókra is, mint az alkalmazottakra.
A munkáltatónak ahhoz is joga van, hogy az alkalmazottat a már megkezdett szabadságáról visszahívja.
A munkaadó az éves szabadság 75 százalékával rendelkezik, és 30 nappal a szabadságolás előtt értesítenie kell a dolgozót, mikor küldené szabadságra. Ehhez a munkavállaló előzetes meghallgatása is szükséges, hogy megfelel-e neki az időpont. A fennmaradó egynegyed résszel az alkalmazott gazdálkodhat, és ezt 15 nappal a tervezett kivétel előtt be kell jelentenie. Így az egyévi 20 napos „kerettel” bíró személy csak öt napjáról dönthet.
A szabadság célja a pihenés
Aszakemberek szerint egy dolgozónak 10 nap – azaz két hét megszakítás nélkül – szükséges ahhoz, hogy regenerálódjon, feltöltődjön, és így újra „hasznát vegye” a cég. Éppen ezért nem lehet évről évre tologatni a szabadságokat, hanem a cég köteles az esedékesség évében kiadni. Persze lehetnek kivételek: korábban a következő év június 30-áig tologathatták, a 2007-es törvénymódosítás szerint azonban ez az időpont néhány hónappal „visszacsúszott”, a határidő március 31. lett. Egyébként is csak a rendes szabadság egynegyedét lehetett áttolni.
Kereskednek a szabadnapjaikkal a brit munkavállalók: a tavalyi évhez képest 21 százalékkal többen váltanák a fizetést szabadnapra, illetve a szabadnapot fizetésre. Akik inkább a pénzt szeretnék megkapni, majdnem kétszer annyian vannak: 20-ról 35 százalékra emelkedett a számuk. Ám sokkal többen vannak, akik fizetésükről lemondva inkább szabadidőt „vásárolnak” – írja az Aon Consulting kutatása alapján a People Management és a Média Age-HR Press.
A magyar törvények azonban nem teszik lehetővé a szabadság pénzre váltását.
Felmondás vagy elbocsátás esetén a felmondási idő azon részére, mely alól a munkáltató nem mentette fel a dolgozót, kivehető a szabadság időarányos része. Ha a szabadságot a munkavállaló nem vette ki, akkor pénzben kell neki kifizetni. Ha például a táppénz leteltével elbocsátás vagy felmondás várja a dolgozót, akkor a betegállománya miatt kiesett szabadnapokat is ki kell fizetni neki.
A szabadság nem vész el: amennyiben a munkáltató nem adta ki a jogszabályban előírt időben, a munkaviszony megszűnésétől számítva három éven belül a dolgozó kérheti a ki nem adott szabadság megváltását, megfizetését.
A vállalatok az éves tervekben általában rögzítik, hogy a dolgozók mikor mennek szabadságra. A munka folytonosságát ugyanis veszélyeztetheti, ha az összes dolgozó ugyanakkor tölti a pihenését.
A szabadság alatti helyettesítések megszervezése és a feladatok szétosztása – azaz a munkaszervezés – a munkaadó feladata. A munka törvénykönyve leírja: írásban kell közölni a dolgozókkal a helyettesítés tényét és a szabadságok alatti átszervezéseket.
A munkáltatónak ahhoz is joga van, hogy az alkalmazottat a már megkezdett szabadságáról visszahívja. A nyaralóhelyről a munkahelyre való oda- és visszautazás, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít bele. A már megkezdett pihenést csak rendkívüli esetben, kivételesen fontos gazdasági érdekből lehet megszakítani.
A visszarendelés miatt keletkezett károkat és költségeket a vállalatnak meg kell térítenie. Tehát ha a dolgozó a munkahely érdekei miatt nem tud elutazni a már befizetett külföldi utazásra, vagy az előszezon helyett csak a drágább főszezonban tud elmenni nyaralni, akkor a munkaadónak ki kell fizetnie a veszteségeit.
Ha a dolgozó éppen szabadságon van, amikor a bért fizeti a vállalat, akkor a munkáltató köteles még a szabadság megkezdése előtt odaadni neki a fizetését.
A munka és a magánélet egyensúlyára manapság egyre több vállalat figyel, sőt néhányan már választható cafetéria-elemként extra szabadságot is felajánlanak a dolgozóknak.
Aki tehát most gondolkodik szabadsága felől, már megkésett, vagy megkéshetett. Nem árt tehát idejében jelezni főnökeinknek, mikor szeretnénk pihenőidőnket eltölteni. Azonban azt is figyelembe kell venni, mik a munkahelyi közösség érdekei, kik azok, akik már régebben ott dolgoznak, kiknek van szüksége amiatt kivenni a szabadságot, hogy gyermekeiknek sem óvoda, sem napközi nincs.
Sajnos sokan vannak, akik a szabadság alatt alkalmi munkát (többnyire feketén) végeznek, így visszatértük után fáradtabbak, mint annak előtte. Hasonlóképp a szabadság idejét használják fel elmaradt teendőik (építkezés, nagytakarítás stb.) pótlására.
Az ügyeskedők pedig azzal próbálják megnyújtani a szabadság idejét, hogy kiíratják magukat az orvossal (Ma már ez nehezebben megy, de nem megoldhatatlan. Régen pl. szüret, betakarítás idején tömegesen betegedtek meg.).
A munkáltatók helyzete sem könnyű. Vannak szezonális (télen is!) munkák, s bizony, ilyenkor nem szívesen engedik el a munkaerőt. Sajnos az is jellemző sok helyen, hogy a jogaikat nem ismerőkkel kijátszanak, becsapják őket.
Összegezve: a szabadság törvény által biztosított jogunk, magunk vagyunk magunk felelősei egészségünk érdekében. Ha ezt betartjuk, nem eshetünk a szabadság fogságába…
