Ha Veszprémben szórakozásról, zenéről van szó az első dolgok, amik bárkinek eszébe jutnak, az Utcazene Fesztivál négy napos nyári pörgése, a nyüzsgő utcák, a változatos repertoárral felszerelt „Jukebox” formát öltő belváros, illetve az őszi-téli klubkoncertek és kultikus bulik otthona, az Expresszó. Ez mindössze csak kis szelete annak, amit Muraközy Péter a város kulturális életének esszenciájához az évek során hozzáadott. A Veszprém Európa Kulturális Fővárosa pályázat művészeti tanácsának oszlopos tagjaként és a városi kultúra meghatározó alakjaként beszélt a kezdetekről, a múltról, az átalakulóban lévő szórakozásról és az EKF projekt jelentőségéről.
Minden az Enyhe Fintorral kezdődött
- Egy 7-8 fős baráti társasággal nem találtuk akkoriban magunkat, a helyünket Veszprémben. Tenni akartunk azért, hogy legyen valami, viszont nem akartuk elhagyni a várost, ezért megcsináltuk azt, amire szükségünk volt: egy hely, ami eddig nem volt a városban, az Enyhe Fintor. Talán abban az időben könnyebb volt valamit elkezdeni, de úgy gondolom, hogy ez most sem lenne lehetetlen.
A Fintorral kezdődött minden és azóta gyakorlatilag folyamatosan van a városban egy olyan élő zenés hely, ami hozzánk köthető: a Fintor óta mindig volt, ahol az élő zenét lehetett szeretni és ez rányomta a városra, a bélyegét. Jelenleg az Expresszó leginkább az, ami az Enyhe Fintor utáni folyamat, hosszútávú „eredményének” tekinthető.
„Régen a kocsmában ismerkedtünk, most pedig a Tinderen”
- Az élő zenét továbbra is szeretik, koncertekre van kereslet talán kicsit kevésbé fogékonyak, de ez nem város specifikus, hanem egyszerűen mások az igények: olyan társadalmi változások vannak, amit a város is lekövet, de nem a város problémája. Régen egy kocsmában ismerkedtünk, most pedig a Tinderen: másra használják az emberek a klubokat, a Presszó is sokkal inkább szól a koncertekről, mint arról, hogy egy közösségi tér lenne.
Azt hallom, hogy Veszprém jobb
Muraközy Péter otthonaként és munkahelyeként tekint Veszprémre, ám más városokban is tevékenykedik, főként Budapesten, de több nagyobb település népszerű klubjával is tartja a kapcsolatot.
- Elfogult vagyok, de szerintem Veszprém jobb és ezt nem azért mondom, mert látom, hanem mert hallom. A nagyobb városok klubjaival többnyire megbeszéljük egy-egy hétvége után, hogy kinél milyen pörgés volt, tehát látom például Sopronban is, hogy mennyien voltak, milyen volt a hangulat, illetve a zenekaroktól is kapunk visszacsatolást. Ebből a szempontból van rálátásom más városok dolgaira, de az összehasonlításnál a lélekszám és a koncertek mennyisége is fontos kérdés. Ha egy városban alig van élő zenés koncert, akkor az a néhány fel fog értékelődni azzal szemben, ahol nagyobb a választék. A városban, ahol kevesebb koncert van, az élő zene önmagában is egy hívószó, ha sok koncert van a hívószó inkább a név.
Vándor bulizók: más városokból is érkeznek
A változatos, kedvelt előadók nevei, a minőségi koncerthelyszín más városok fiataljainak is vonzó. Teltházas koncertek, érdeklődő, zenekedvelő tömeg, európai szintű élő zenés klub, ám néha lehet „kisebb a buli”.
- Látjuk az internetes jegyvásárlást és látjuk azt, hogy honnan veszik azokat: elég nagy a szórás érkeznek például Zalaegerszegről, Keszthelyről, Fehérvárról, Ajkáról, de még Győrből is. Győr egy nagy város, vannak jó klubok, de viszonylag kevés az élő zene, ezért sokan járnak át hozzánk a koncertekre.
Vannak olyan városok is, ahol ugyan vannak koncertek, de az adott helyszín „meg van erőszakolva”: egy múzeum épülete, egy könyvtár lett ideiglenesen felfejlesztve hogy megfelelő koncerthelyszín legyen. A Presszó ilyen szempontból is kedvelt „játszótér”, mert tényleg erre a célra lett kialakítva: jó a technika, a pakolási, logisztikai adottságai, vannak öltözői stb.
Muraközy Péter szerint a más városokból érkező közönség magában hordozza azt a jelenséget, hogy ezek a vendégek a koncert után el is mennek, nem fogyasztanak alkoholt, így kisebbnek érezhető a buli hangulat, mint régen, amikor a többség veszprémi volt.
Új szemlélet: „Ebben a városban dönthetsz…”
A Veszprém EKF projekt egy teljes körű, több irányba kiterjedő pályázati munka. Hallottunk és olvastunk épületekről, városstratégiáról, közterület fejlesztésekről is, de mi a helyzet a kultúrával, ha már az elnevezésben is megjelenik, hogy „kulturális”. Vajon hogyan lehet alakítani valamit, ami kevésbé mondható megfoghatónak, mint a húszemeletes falai. A társadalom változik, de talán az EKF egy eszköz is lehet, arra, hogy megőrizze a kultúrát, a kultúra iránti igényt.
- A többiek nagyon unják már a példámat, de nekem az a vesszőparipám, hogy ha lenne egy varázsceruzánk és az összes közterületi lépcső mellé tehetnénk egy csúszdát, ezzel egy alternatívát nyújtva az ott történő közlekedésre, az igenis egy jó üzenet: Veszprém az egy olyan város, ahol bár közös a cél, az eléréséről te magad dönthetsz! Nincs jó vagy rossz út, nincs megszokott és elfogadott.
Én hiszem, hogy amennyiben a mai gyerekek, ebben a városban így nőhetnének fel, ebben a szellemben járhatnák az utcát, akkor az élet többi területén is másként gondolkodnának, és nem feltétlen használnák az előre kiépített és megszokott utat. Természetesen ez csak vízió, egy példa arra, hogy bár az EKF cím nem csodafegyver, arra mindenképp elegendő, hogy elindítsunk egy szemléletváltást és segítsünk merni, másként gondolkodni remélve azt, hogy a nem is olyan távoli jövőben ennek kézzelfogható hatásai lesznek: kezdetben a fejekben, a gondolatokban, az igényekben, később a tettekben majd a szokásokban.
Azt gondolom, hogy nem az a legfontosabb, hogy tízzel több koncert legyen, hanem, hogy elérjük azt, hogy ezzel a projekttel olyan dolgok történjenek, amik egyszerűen a mai fiatalok látásmódján alakítanak és javítják a kultúrához való hozzáállást.
Annak idején volt a Fintor, illetve a „Kis Presszó”, ami kinevelt 2-3 olyan generációt, akik egyszerűen nyitottá váltak az élő zenére, ennek a hozzáállásnak egyfajta öröksége az Utcazene. Ezt gondolom az EKF-ről is: fontos, hogy olyan dolgokat hozzunk létre, amitől 10 év múlva kicsit másként fogunk gondolkodni. Én ezt látom lehetőségként.
