Minczér Albert egy prágai versenyen csaknem nyolc másodperccel javította meg egyéni legjobbját 3000 méteres akadályfutásban. Sikerével pedig kvalifikálta magát az augusztusi berlini vb-re, ahol világsztárok társaságában próbálhatja kihozni magából a maximumot.
– Hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?
– Tizenkét évvel ezelőtt az általános iskola 5. osztályában látogattam ki először az atlétika pályára Esztergomban. Korábban édesapám is atletizált – bár nem is olyan szinten, mint én –, s ő is közrejátszott abban, hogy megszerettem ezt a sportot. Az ottani edzőm látott bennem fantáziát, aki beajánlott Tóthné Stupián Anikó figyelmébe – így kerültem Esztergomból Veszprémbe.
– Hogyan sikerült kvalifikálni magad a vb-re?
– A vb-kvalifikáció egy kellemes meglepetés volt számomra, mert még nem éreztem magamban átütő erőt. Két hete Prágában azonban sikerült futnom egy nagyon jó időt. Remek napot fogtam ki, nagyon jól jöttek az akadályok. Egy nagyszerű 8:31-es időt sikerült futnom, amelynek nagyon örültem. Ezért a sikerért nagyon keményen megdolgoztunk segítőimmel együtt.
– Mit vársz magadtól Berlinben, a világ legjobbjai között?
– A 8:31-es időm a tisztes helytállásra lehet elég. Szeretnék 8:30 alá kerülni, amennyiben megfelelők lesznek a külső körülmények, szeretném megjavítani az egyéni csúcsomat. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy ennél az eredménynél jobbat tud a világ élvonala. Viszont, hogy ha a nagyok belemennek egy taktikai futásba, akkor ebből még bármi lehet. A vb-n is megpróbálom kihozni magamból a legjobbat, s akkor elmondhatom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Úgy tekintek erre a világeseményre, amely hab volt a tortán. A jövő évi Eb-re azonban még jobban szeretnék felkészülni, ott minimum szeretnék bejutni a döntőbe.
A berlini olimpiai stadionban gyűlnek össze a sportok királynőjének királyai
– Mi a legnagyobb álmod ebben a sportban?
– A legnagyobb álmom egy olimpiai döntő, ami talán egy reális cél. Szeretném, ha ezt elérném 2012-ben, Londonban. Továbbá szeretnék országos csúcsot dönteni 3000 méteres akadályfutásban, az elkövetkező néhány évben ezen leszek.
– Mennyire nehéz összeegyeztetni az élsportot a tanulással?
– Tavaly szeptemberben kezdtem a Testnevelési Egyetemet a sportszervező szak levelező tagozatán. Itt hál’ Isten elég jó a hozzáállás a sportolókhoz. Amiben tudnak, segítenek nekem. S mivel levelezőn járok, ezért csak havonta három napot kell az intézményben töltenem. Ami komoly segítség, hiszen felkészülési időszakban napi két edzés mellett nehézséget jelentene a nappali tagozat.