A Vörösberényi Általános Iskolába 3. osztályos tanulója nem csak a sportban jeleskedik, immár harmadik éve kiváló tanuló.
– Az egyik barátom mesélte, hogy a szülei Alsóörsre viszik sportolni. Azt sem tudta, mire jár, csak hogy fehér ruhájuk van, és nagyokat kiabálnak. Csak kíváncsiságból kísértem el. Ő az óta már abbahagyta, én meg ott ragadtam. Néha nekem is megfordul a fejemben, mi lenne, ha abbahagynám, főleg amikor nem jut elég idő a számítógépre, vagy játékra, de tudom, hogy nagyon hiányozna a mozgás, az edző és a társaság. Eleinte nem versenyeztem, csak jártam az edzésre, és egyre jobban szerettem, amit csinálunk. Nagyon megtetszett ez a sport, pedig néha már az első fordulóban kiestem, máskor meg a döntőig nem volt megállás. Ha az edzőm valami miatt nem tud elkísérni, a szüleim akkor is mindig ott vannak. Olyankor apu az edző, bár neki nem mindig fogadok szót – nevetett Benjámin.
– Tavaly a Balatonfüredi Európa-kupa győzelmemmel sikerült a válogatottba kerülnöm. Nem sokkal később Szarvason SKI korosztályos országos bajnok lettem katában és ezüstérmet szereztem kumitében. Most nagy izgalommal készülünk. Ilyen nagy versenyen még nem vettem részt. Szerencsére Huszár Antal, az edzőm és két csapattársam is válogatott, így lesz körülöttem ismerős. Anyu szerint csak adjak bele mindent, nem az eredmény számít, de azért én döntőbe szeretnék kerülni. Nem lesz egyszerű. Az iskolatársaim nem igazán törődnek a sikereimmel. A fiúk között csak a foci számít, esetleg az úszás. De nem is baj, nem azért csinálom.
Az öröm közepette Benjámin édesapja, Balázs a nehézségekről is szól.
– Természetesen először mindig a büszkeség ugrik be. Persze, mikor nem tudunk elmenni versenyekre, edzőtáborokra, mert azt már nem bírja a családi kassza, az nem kellemes érzés. Mi is megpróbáltunk szponzort szerezni, írtunk fűnek-fának, nagy cégeknek, kisvállalkozásoknak, de ez nem járt sikerrel. A világbajnokság költségeibe is egyedül a Felsőörsi Önkormányzat tudott beszállni, amiért ismét csak köszönettel tartozunk. Az általuk felajánlott ötvenezer forintból már be is fizettük a nem csekély nevezési díjat és a buszköltség egy részét. Az éves tagdíj, a terembérlet, az utazási költségek nem csak anyagilag megterhelőek, ilyenkor több feladat hárul mindenkire a családban. Hogy mégis miért csináljuk? Mert látjuk, hogy Benjámin rettenetesen élvezi, és jót tesz neki, harmonikussá teszi a mozgását, a gondolkodását. Egyesülete, a Kouko-kai Shotokan Karate Do, élén az edzővel, Huszár Antal mesterrel és Maksai Andrással mindent megtesz értük. S ha nem is könnyen, de úgy tűnik, készen állunk az útra. Ránk most a lelki felkészítés maradt, no meg a felügyelői szerep, mert egy tízéves gyereket nem lehet még csak úgy szélnek elengedni – mondta a büszke édesapa.
