Mint Kézy rámutatott, a népességi adatok alapján Európa szemlátomást elöregszik, a 21. században tovább nő majd az átlagos életkor. Ez nem magyar sajátosság, minket azonban valamelyest mégis csak súlyosabban érint a migráció, vagyis az aktív korosztály nyugat felé történő kivándorlása miatt: az adatok szerint nagyjából félmillió Magyarországon született magyar él külföldön.
De nemcsak a határainkon túlmutató népességmozgások okozhatnak fejtörést a településeknek, hanem az országon belüli lakosságcsere is. Jól látható a trend, hogy a kevésbé fejlett megyékből Budapestre és a nyugati országrészekbe vándorolnak az emberek. Érzékletes adat, hogy a 2001-es népszámlálás óta a megyei jogú városok lakossága mintegy 200 ezerrel csökkent. Ez annyi, mintha a 23 megyei jogú városból kettő – mondjuk Veszprém és Győr – teljesen kihalt volna az elmúlt 18 évben.
Európa korfája egyre rosszabbul fest
A települések tehát elveszítik a fiataljaikat, és kiderült, hogy a hagyományos stratégiák: a gazdaság fejlesztése, a befektetőbarát hozzáállás nem vezetett eredményre. Sok külföldi cég összeszerelő üzemeket hoz Magyarországra, alacsony jövedelmet biztosítanak, ami visszaveti a helyi gazdaság fellendülését, ráadásul az automatizáció fejlődése miatt pont ezek a munkahelyek fognak elsőként megszűnni, nagy létszámú képzetlen munkaerőt hagyva maguk után. Pont az automatizáció fejlődése miatt ráadásul a cégek hozzáállása is változik: ma már nem elég nekik, ha egy város nagy tömegeket és jó infrastruktúrát tud biztosítani, egyre fontosabbá válik az is, hol vannak tehetséges, felkészült fiatal szakemberek.
Kézy Béla felvázolta: a városoknak négy nagy területen kell jobban teljesíteniük, ha meg akarják tartani a fiataljaikat, esetleg idecsábítanának máshol élőket is.
A nyitott, befogadó közösségek erősebbek
Az első terület a városfejlesztés.
Biztosítani kell a jó minőségű, megfizethető lakhatást – ebben a vidéki városok egyértelműen nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, mint Budapest. Felértékelődik a város közbiztonsága. Fontos szemponttá válik a mobilitás, vagyis az, hogy a települést könnyű legyen megközelíteni és elhagyni (egy budapesti programért például ne kelljen például órákon keresztül alsórendű utakon zötyögni); de a városon belüli mobilitás is: az autóorientált városi fejlesztések nem működnek jól, a városokat gyalogosan és kerékpárral könnyen bejárhatóvá kell tenni. Fontossá válnak az életterek is: az épületek és közterületek legyenek vonzóak, ne legyenek unalmasak, legyen hova menni a munkahelyen és az otthonon kívül is.
Fontosak a közösségi terek, legyen hova menni munka után is
A második terület a megtartás.
Ahhoz, hogy a városban élők ne gondolkodjanak az elköltözésen, vonzó munkahelyek széles választékára van szükség: ha valaki a saját szakterületén belül szeretne munkahelyet váltani, ne kelljen egy másik városban állást keresnie, találjon lehetőséget itt is. Ezért is fontos a vállalkozókedv ösztönzése: ha valaki mégsem talál a kedvére való munkahelyet a városban, akkor is tudjon helyben maradni úgy, hogy vállalkozóként a saját lábára áll. A településnek az az érdeke, hogy ehhez minden segítséget megadjon: legyen ezt célzó támogatási rendszer, létesüljenek olyan inkubátorházak, amik befogadják az önállósodó vállalkozókat.
A harmadik terület a képzés és fejlesztés.
Egy felsőoktatási intézménnyel rendelkező város komoly potenciállal bír: az ország más pontjairól is érkeznek ide fiatalok tanulni, éveket töltenek el a városban, a településnek meg kell próbálnia rávenni őket arra, hogy a diploma megszerzése után is maradjanak. Például úgy, hogy biztosítva van az elhelyezkedésük. Foglalkozni kell azokkal is, akik pályaválasztás előtt állnak, és nem tudják, mit szeretnének kezdeni az életükkel, nekik segíteni kell a jövőképük kialakításában, ehhez pedig minőségi karrierorientációs rendszerre van szükség. És ha már az oktatásról beszélünk: biztosítani kell a megfelelő színvonalú oktatást, amihez elengedhetetlen a pedagógusok folyamatos fejlesztése, továbbképzése.
Meg kell győzni a hallgatókat, hogy diplomaszerzés után is érdemes a városban maradni
A negyedik terület a vonzás: hogyan nyerhet meg magának a város máshol élőket?
Ehhez Kézy szerint a legfontosabb a megfelelő légkör: ha egy közösség befogadó, nyitott, segíti azokat, akik újonnan érkeznek, elfogadja a másságot, akkor sikeresebben tud fejlődni, bővülni, gazdagodni. Ha viszont egy városi közösség zárkózott, akkor az a település nem lesz vonzó. Marketinggel önmagában nem lehet sikeressé tenni egy települést – de marketing nélkül sem. Egy városnak tudnia kell megfogalmaznia a saját identitását, a hagyományait, a múltját, és a céljait, a jövőjét is.
Kézy Béla
Kézy Béla megjegyezte: amikor a fiatalok megtartásáról beszélnek, gyakran követik el azt a hibát, hogy csak az 50+ korosztály képviselői ülnek az asztalnál, és saját, harminc-negyven évvel ezelőtti emlékeik alapján próbálják megfogalmazni, mire lehet szükségük a fiataloknak – ahelyett, hogy megkérdeznék őket.
Mint mondta: a felvázolt teendők nem csak az önkormányzat, a vállalkozók, az iskolák vagy a civil szervezetek feladatai – hanem mindannyiuké, együtt. Össze kell fogni, együtt kell működni, ez a 21. századi sikeres közösségek titka, és az önkormányzatok feladata, hogy erre a közös gondolkodásra és cselekvésre alkalmassá tegye a többi szereplőt is.
