– Ha felnőtteket kérünk meg, hogy XX. századi magyar költőket soroljanak fel, József Attila mellett valószínűleg Ady Endre neve kerül majd elő a legtöbbször. Sokaknak a középiskolában volt utoljára kapcsolatuk a korszak költészetével, de vajon miért Ady kerül elő az emlékek közül, miért nem Illyés, Juhász Gyula vagy épp Tóth Árpád?
– Ady nagyon erősen a kánon részévé vált, ezt mutatja, hogy az érettséginek megkerülhetetlen figurája, egyike annak a hat magyar irodalmárnak, akinek mindenképpen szerepelnie kell a tételek között (Ady mellett József Attila, Kosztolányi, Babits, Petőfi és Arany a „TOP 6” tagja).
A neve összekapcsolódik a modernitás fordulatával a magyar irodalomban. Ez a fordulat nyilván egy folyamatként zajlott le, mégis, Ady munkássága mintha robbanásszerű változást idézett volna elő, ami miatt kultikussá vált a figurája. Már az életében kezdett önmagán túlmutató szimbólummá válni, ráadásul nagyon tudatosan választott egy a mai celebekhez hasonlítható életstílust, a magánélete minden rezzenése is a nyilvánosság előtt zajlott.
– Hogyan mutatkozik meg Ady hatása az őt követő költőgenerációk munkásságán?
– Adynál talán még Petőfinél is szélsőségesebben jelenik meg a látnoki hevület, a váteszség. Szemben azonban a Petőfi-féle vátesz-szereppel, Ady nem tekint magára a nép embereként, a tömegek vezetőjeként, inkább amolyan „magányos hős” figura. Egyedül, partizánszerűen küzd valamiért, éppen ezért a harcát kudarcos küzdelemként jeleníti meg, amit egyszer majd az utókor – talán – el fog ismerni. Ezt a XX. században végig lehet vezetni a rendszerváltásig – nézzük meg Petrit, nála is láthatjuk visszaköszönni ezt az Ady-féle hagyományt. József Attilánál is megjelenik ez a vátesz, és ötvöződik az Arany- és Babits-féle vonallal. De Ady a mai napig is megkerülhetetlenül hatással van a közélettel foglalkozó költészetre.
– Mennyire befogadóak a mai fiatalok Adyra, tud-e szólni az okostelefonját nyomogató XXI. századi tinédzserhez?
– Ady abszolút életteli. A lírai oldala talán nem meglepő módon az, a modernitása közel áll a mai befogadóhoz. Persze, sok minden történt a XX. században, de a világ valójában nem változott olyan nagyot, az alapvető társadalmi logikák nagyon hasonlóan működnek ma is. Az, hogy vannak gazdagok meg szegények; vagy hogy a szerelem összetettebb annál, hogy galambok turbékolnak; ezek a dolgok teljes mértékben élők, az Ady-féle líra nagyon erős és ma is megosztó. Vannak, akiknek nagyon nem tetszik, túlzottan szókimondó és konfrontatív, de sokakat meg tud szólítani.
Ami inkább izgalmas, hogy Ady újságírói tevékenysége mennyire működőképes a mai napig. Ebből látszik igazán, hogy társadalmi szempontból nem feltétlenül hozott magával olyan nagyon sok változást ez a száz év.
– Ady költészete rendkívül sokrétű, istenes verseit, a magyarságot ébredésre és nyugat felé fordulásra ösztökélő műveit, a korábbiaktól nagyon eltérő szerelmi líráját mind hosszasan lehet elemezni. Hogy lehet ezt az életművet belezsúfolni egy óraszámba, hova kerülnek a hangsúlyok?
– Körülbelül ezekre a területekre, amiket említettél, de hozzátenném még a világháborúhoz kapcsolódó verseit (bár ez a korszak összemosódik a Csinszka-féle szerelmi költészetével), és a társadalmi témakörben az úgynevezett létharc-versek is érdekesek lehetnek. Adyra 10-14 óra – sajnos inkább tíz – jut. Ez arra elegendő, hogy megmutassa a sokoldalúságát, Ady arcait, de nyilván nem tudunk iszonyatosan mélyre merülni. Az viszont nem véletlen, hogy öt-hat Ady-verset mindenki fel tud sorolni. Nyomot hagy az emberben.