Képviselővé választása óta (2006) részt vesz az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága munkájában miközben az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő Eseti Bizottság munkáját is segíti.
Megszokhatta a nyilvános szereplést dr. Horváth Zsolt országgyűlési képviselő, hiszen televíziósként kezdte el pályáját.
- 1991-től dolgoztam a Veszprém Televíziónál 2005-ig. Az újságírói munka során erősödött meg bennem az elhatározás, közélettel foglalkozó ember szeretnék lenni. A televíziós munka mellett 1996-ban vettem át első diplomámat a Testnevelési Főiskola sportmenedzser szakán, majd a következő évben beiratkoztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára, ahol öt esztendő múltán jogi doktorként diplomáztam. Jogászként képzeltem el további pályafutásom, ezért 2005 nyarán abbahagytam a televíziózást. Egy évvel később dr. Horváth Balázs halála után időközi választást kellett tartani. Helyére engem választottak a körzet polgárai.
- Milyen érzés most a mikrofon másik oldalán állni?
- Mindig törekedtem arra, hogy készüljek, mielőtt valakivel interjút készítettem. A kedvenc műfajom a műsorvezetés volt. Azt szerettem benne, hogy az ilyen műsorokban nem volt hibázási lehetőség. Most sincs ez másként, a tévedéseket törekszem elkerülni, ezért mindig felkészülök, amikor sajtótájékoztatót tartok. Igyekszem segíteni a jelenlévő újságírókat, például mindig készítek írásbeli sajtóanyagokat is.
- Egykori újságíróként és jelenlegi politikusként, hogyan ítéli meg, miképp kérdeznek az újságírók, és hogyan válaszolnak a politikusok?
- A tárgyszerűség megkövetelésén túl nincsenek elvárásaim az újságírókkal szemben. Mint egykori helyi televíziós nagyon örülök annak, hogy előtérbe kerülnek a helyi hírek. Sokan hangoztatták, nincs szükség a helyi médiumokra, mindenki csak az országos csatornákat nézi. Nem értettem egyet ezzel a véleménnyel, szinte naponta tapasztalom, az emberek az országos hírek mellett határozottan érdeklődnek a helyi hírek iránt is. A politikusok válaszait illetően a saját példámból indulok ki: amikor sajtótájékoztatót tartok, igyekszem a lényeget kiemelni. Mindig adok lehetőséget a kérdésekre, azokra legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni. Ha az adott téma nem hozzám tartozik, közlöm, ez nem az én területem. Politikustársaim válaszait nem nagyon tudom megítélni, de azt hiszem, mindenki megtanulta már, hogy az üzenetet hogy próbálja megfogalmazni. Az pedig természetes, hogy azokat a különböző lapok másként tálalják. Egyre inkább tapasztalom, hogy ha nem botrányról, bulváreseményről van szó, akkor a hétköznapi események nem érdeklik a sajtót - tisztelet a kivételnek.
(Kovács Gabriella, Kovács Viktória)
