„Bezzeg az én időmben!” „Ezek a mai fiatalok, nekik már semmi sem szent!” Ismerősek ezek a mondatok? Szerintem mindannyian hallottuk már bizonyos szituációkban, és abban is biztos vagyok, hogy sokan már forgatják a szemüket e mondatokkal való találkozáskor. 25 évesen hihetetlen, de én is fiatalnak számítok, és igen, van, hogy már engem is zavar, hisz mindannyian tudjuk - minden kornak meg voltak a maga szépségei és negatívumai. Mégis ehhez a témához szorosan kapcsolódik az a történet is, ami március végén felrobbantotta az internetet.
Manapság olyan rendszerességgel váltogatjuk telefonunkat, autónkat, mint a fehérneműnket. Sajnos ez a szemlélet a kapcsolatainkba – akár barátokról, akár szerelmi társról beszélünk – is beférkőzött. De ez nem mindig volt így.
Sok külső inger, többek között a kommunikáció és a bizalmas viszony hiánya az elődeinkkel vezethetett ahhoz a szemlélethez, amit a mai fiatalok a tulajdonláshoz társítanak. A reklámok is sokszor ellenünk játszanak. Vágyat ébresztenek bizonyos dolgok után, és mi úgy vagyunk programozva, hogy máris szaladunk, és utánozzuk a reklámban szereplő személyeket.
Nem tudjuk megbecsülni és értékelni azt, amink van! Mindig az újabb, fiatalabb és jobb kell nekünk, mit sem törődve azzal, hogy a régi mennyi emléket adott nekünk!
A pár héttel ezelőtt az interneten és a médián „végigszáguldó” zöld Trabant azért is lehet kuriózum, mert manapság nem igazán vigyázunk értékeinkre. A veszprémi 31 éves Trabant története megmutatja nekünk azt, hogy micsoda értékek birtokába juthatunk, ha nagy gondossággal óvjuk tulajdonunkat. Az unoka elmondása szerint nagypapája mindenben nagyon precíz volt, mind a munkájában, mind a gondoskodásban a Trabantja és szerettei felé.
Ezt mi sem mutatja jobban, mint ahogy már a szakértői oldalakon is beszámoltak arról, hogy a kocsi makulátlan, szinte új állapotban találta meg új tulajdonosát. Minden használat után – a papa csak a bevásárlást intézte, valamint az unokákért ment a bölcsibe a zöld szépséggel – a garázsba állítva egy ponyva alatt pihent. Még az új kárpitot sem használták, hisz szabó szakmáját tekintve a nagypapa már az első napokban huzatot varrt az ülésekre.
Gyermekei és unokái megtanulhatták a papától, hogy ha van egy kincsük, amiért ténylegesen ők dolgoztak meg, arra mindig minden körülmények között a tőlünk telhető módon vigyázzunk és óvjuk.
