Egy Fidesz-szavazó, ha valamitől a falat kaparta az elmúlt egy hétben, az a leendő miniszterelnök kampányüzemmódban maradt agresszív megnyilvánulásai mellett a leköszönő kormány politikusainak helyzetértékelései voltak, akik a sebek nyalogatása és az „újjáépítjük” frázisok folyamatos hajtogatása mellett csak utóbbi a módszertanára nem tértek ki.
Márpedig ennek törvényszerűen meg kell történnie. Nem csak a közel két és ember vágyvezéreltsége miatt, hogy ismét legyen erős, de ami jelen esetben fontosabb, élő és nem éberkómában létező jobboldali, nemzeti konzervatív politikai oldal. Mert a Fidesz választási verségével ennek igénye nem szűnt meg. Ahogy 2018-ban a Jobbik néppártosodásával a szélsőjobboldali közösségé sem – üdv a fedélzeten, Mi Hazánk Mozgalom – sőt, baloldali érzelmű emberek is bőven vannak ma Magyarországon, őket csupán az elmúlt tizenhat év elcsépelt szélkakaspolitikája terelte most a Tisza medrébe. (Ha valaki most adná a fejét arra, hogy beszáll a politikába, javaslom, hogy alapítson egy echte baloldali pártot, hiszen előbb-utóbb valaki be fog menni ebbe az üresen hagyott erőtérbe!)
A fideszeseknek most jött el az idő, hogy tanúbizonyságot tegyenek arról, nemcsak a közös szelfik miatt jártak Békemenetre, hanem valóban értették is, hogy mit jelent egy politikai közösségbe tartozni. A tiszásokkal ellentétben nekik van egy nagy előnyük – és itt véletlenül sem csak arról van szó, hogy a konzervatív oldal nem valaminek a gyűlöletére és elsöprésére épült. Létezik egy közös politikai evolúció, ami aztán évtizedes közös történetekben manifesztálódott, ami pedig végtére is a legszorosabb összekötő kapocs az emberek között.
Nagyon egyszerű választás előtt állnak azok, akik ezt megélték: elengedik és április 12-t közös nemzeti gyásznappá teszik az idők végezetéig, vagy csupán egy fejezetté a történetben.
Ebben pedig nem a politikusoknak kell irányt mutatni. Ők most ezközök, egy megtépázott intézményrendszer állva maradt pillérjei.
Kötter Tamás, József Attila-díjas író, vállaltan jobboldali gondolkodó ember a napokban adott egy interjút, ahol kendőzetlenül felvázolta, hogyan látja a következő fél évet: A sakktáblát letörölték, új bábuk kerültek fel és várjuk, hogy az ellenfél megtegye a nyitó lépést. Fél évig a Fideszbe bele-belerúgnak, fél év alatt végrehajtják a már előkészített alkotmányos puccsot. Fél év alatt kiderül, hogy a fideszes gondolkodók mennyire kerülnek illegalitásba. Fél év alatt Magyar Péter szórakoztatni fogja magát és a közönségét is, úgy, mint a Sándor-palotában is tette, amivel visszaadta tökéletesen a saját és közösségének szellemi és erkölcsi attitűdjeit.
Mit tud tenni ebben a helyzetben a jobboldali ember? Megpróbálja élni az életét és szervezni saját magát és a közösségét, elsősorban ideológiai alapon. Aztán majd újra eljön a pártpolitika ideje, ahol ismét feláll a nemzeti konzervatív oldal, a túloldalon pedig már kevés lesz a „mocskosfidesz” rigmus, mert annak nincs semmilyen története, leszámítva a rendszerváltás utáni legotrombább kampány hónapjait.
