véleménycikk

Arra, hogy egyéni szinten mit jelent a kultúra, nehéz választ találni, és hogy vajon a társadalmunk minden szintjébe bele van-e kódolva, az sem biztosan egyszerű eldöntendő kérdés. A kreatív törekvéseket nagyon könnyű csírájában elfojtani, ha az nem a megfelelő közönséget célozza meg. Mindenkivel jót tenni persze lehetetlen, de az átgondolatlanság egyértelműen elégedetlenséget szül, ahogy az pár éve a Haszkovón is történt. Szerencsére mára ide is megtalálta az EKF a helyes ajtó kulcsát.

Amikor gyerek születik, azt valószínűleg mindenki máshogyan éli meg. A szerencsésebbek áldásnak és életük legszebb eseményeként könyvelik el. Én a szerencsésebbek közé tartozom, viszont teljes mértékben képes vagyok azonosulni azokkal a nőkkel, akik szerint a két legjobb dolog az életben: a gyerekünkkel lenni, és nem a gyerekünkkel lenni. Komplikáltan hangzik, és az is, mert nem sok ennyire összetett, a mindennapjainkat huszonnégy órában felölelő édes teher van még ezen kívül.

Az elmúlt hónapokban a sokadik gyalogost gázolós-hír és a körforgalom közepén álló autókról készült lesifotók után néha felmerül bennem, hogy Veszprémben az adok meg a kapok oldal is a „jól van az úgy” hozzáállás mentén létezik, ha a közlekedésről van szó. Édesanyám ,,kritizálni azt tudsz kislányom, de van jobb ötleted?” gondolatmenetét folytatva az egyszerű veszprémi átlagembernek nincs is válasza erre, de talán nem is nekik kell a megoldást keresniük, hanem kicsit feljebb, ott, ahol ez munkaköri leírásba van foglalva.

Személyes tapasztalatokkal felvértezve szubjektív véleménycikk Veszprém legújabb gasztroattrakciójáról, a Saiko no Sushi távol-keleti étteremről.

Megnyerni az Európa Kulturális Fővárosa címet, csak előnyökkel jár – infrastrukturális fejlesztések, beruházások, a megszokott helyek és események új színt kapnak, és sokkal több programlehetőség közül válogathatunk. A város szempontjából ezek az előnyök evidensek, de ahova nagy mennyiségű pénz áramlik be, ott megjelenik a – főleg - politikai narratíva is. A probléma itt egyrészt, hogy ez a narratíva nem a szakértők, és a program szempontjából releváns emberektől származnak, hanem a nép hangja – és haragja – kapott korlátok nélküli eszközt, és dühöngőt a helyi online felületeken. Másrészt a lényeg itt már nem az, hogy igazam legyen, hanem csak az, hogy ellent mondjak. A szólásszabadság tesz minket demokráciává, de csak a konstruktív párbeszéd edz minket társadalommá.

Expresszó és Bëlga-koncert szombat estére: mind a kettő már akkor ikonikus volt, amikor én még nagyjából pontot tettem a csattogós-lepke tologatós korszakom végére. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, huszonnyolc évesen megengedem magamnak azt, amit csak a nagyok szoktak csinálni - nosztalgikusan hangulatban tekintek a múltba.

A sztereotípiákból kiemeli, vagy inkább egy öngóllal a saját helyzetét nehezíti az a politikus, aki képes nyilvánosan az önkritikára? Karácsony Gergely és Porga Gyula közül az egyikük megtette ezt. Véleménycikk.

A szocializmus elmúlt, de a rákos sejtjei közül mindet nem sikerült mindet kiirtani. A feljelentgetések nosztalgikus érzete mai napig megvan, csak párttitkárok helyett a közösségi médiát használó tömegeknek szól. Véleménycikk.